Bodó Sándor - Szabó Jolán (szerk.): Magyar és török végvárak (1663-1684) - Studia Agriensia 5. (Eger, 1985)

Vass Előd: Az egri vár török védelmi rendszere és az egri ostromzáron átjuttatott török levelek

vonult ki. Ezenkívül Szederkényi Nándor: Heves vármegye története, Eger 1890, III. köt., 187—189. oldalakon állítja, hogy 1687. július 9. után négyezer fős török őrség védte a várat.

4. Vass Előd: A török kori Eger és az egri vilajet. In.: Magyarországi végvárak a XVI—XVII. században. Tanulmányok. Studia Agriensia 3., Eger 1983.165. oldalon a hatvani szandzsákot 1664 után még változatlanként tüntettük fel. Pálmány Béla azóta történt kutatásai ezt a véleményünket megváltoztatták. Uo.: 170. oldalon az egri törökség teljes lélekszámát 7-8 ezer fó'ben írtuk le, ez a létszám ma is valószínű- síthetó'nek látszik. Ezenkívül Velics A.-Kämmerer E.: A magyarországi török kincstári defterek. II. köt., Bp. 1890. 738-745. oldalakon közli a „Néhány év óta kereskedés céljából Belgrád és Buda között járó-kelő' vagy a palánkok s várak védelmére induló s útközben fogságba került egri janicsárok defterét”, az 1630 körüli időszakból, amely felsorolja, hogy a szarvaskői várból 16-an, a sirokai várból 20-an, a cserépvári helyőrségből 9-en estek magyar fogságba egy év alatt, tehát a fenti helyőrségek átlagos számát fentiek 4-5-szörösének feltételezhetjük.

5. Velics A.-Kämmerer E., i. m. I. köt. 348 és I. köt. 265 és I. köt., 131, ezenkívül még Karácson Imre i. m. II. köt., 213-217. Továbbá a miskolci török levelek, B.-A.-Z. megyei Levéltár. Miskolc, Sp. XXVII. 40—1 (1682) említi a szolnoki szekerezést, amely Miskolc városa által adott ökrös szekerekre vonatkozik, amelyekkel a török utánpótlást szállították Szolnokról Egerbe.

6. Velics A.-Kämmerer E. i. m. I. köt. 432—433., Forrása: Wien, Türk. Hass. Mxt. 636. — Nationalische Bibliothek. Az 1683 utáni leírások már több őrhelyről csupán elhagyott romként emlékeznek meg.

7. Pálmány Béla: Levelek Szécsény második török hódoltsága korából. Szécsényi Honismereti Híradó. Szerk.: Antal Károly, VI. évf., 2. sz., Szécsény 1983. 90-92. oldalakon közli Báli bég szécsényi kajmakám Szécsényben, 1668. máj, 18-án és Ibrahim szécsényi szandzsákbég Szécsényben, 1668. máj. 30-án kelt leveleinek szövegét. Ezenkívül a Koháry István füleki kapitányhoz, Ibrahim szécsényi szandzsákbég által keltezés nélkül (kb. 1677) írt levélben a szandzsákbég így nevezi meg magát: „Én a hatalmas török császár Secen, Hatvan, Buják, Hollókő várának mostani helytartója”: Forrása: Középszlovákiai Állami Levéltár, Besztercebánya: Koháry-Coburg cs. lt., Pars V., Turcica. Török levelek, Nr. 12216. Mikrofilmje OLrben C 1228. sz. dobozban. Ezenkívül Karácson Imre i. m. II. köt. 125.

8. Karácson Imre i. m., II. köt., 108.

9. Pálmány Béla: Háromszáz esztendeje 1683. november 10-én szabadult fel Szécsény a török uralom alól. Szécsényi Honismereti Híradó, 1983. 2. sz., 59-61. oldalon Sobieski János lengyel király leírása és más német források a kivonuló szécsényi török őrség számát 1200—1300 főre teszik. A közel 400 főre tehető török családtagok sorsa nem szerepel e leírásokban.

10. Vass Előd: Az Egerben maradt törökök két 1687. évi névjegyzéke: Az Egri Vár Híradója, 11. szám, Eger 1975. 27—40.

11 .Jakab Elek: Sándor Pál kapitihia s az erdélyi nemzeti fejedelemség utolsó évei: Magyar Történelmi Tár XIX. (vagy 2. folyam VII. köt.) Budapest 1874, 178. oldalán említi, hogy a török nagyvezér két „Basa-alja” hadat hagyott Eszék segítségére 1687. aug. 12-én.

226