Bodó Sándor - Szabó Jolán (szerk.): Magyar és török végvárak (1663-1684) - Studia Agriensia 5. (Eger, 1985)

Fenyvesi László: Az igali portya és a körmendi kótyavetye balkáni tanulságai

„Indultunk meg az Balatonon által Nagy Tapoltsáról az Ráczokra”. A nagy tón való átkelés sem okozott különösebb gondot, lévén, hogy 1641 januáijá- ban „kemény, erős idők voltak, hó is fogytig tartott”, s a farkasordító hidegben vastag jégpáncél borította a Balaton felszínét, melyen a lovasok és a kocsikra ültetett gyalogok is biztonságosan átkelhettek a túlpartra. Onnét pedig az Igáiig hátralevő, alig 40km-es távot 8—10 óra alatt könnyen megtehették a harcedzett vitézek. S noha nincs külön adat róla, de minden bizonnyal visszafelé menet is ugyanerre, a már jól bevált útvonalon haladhattak Körmend felé, ahova — főleg a Balatonon való átkelésig, az üldöző törökök miatt erőltetett tempót diktálva — már február 3-án, feltehetően estefelé megérkeztek.

A fővezér és serege

A nagy sikerű hadivállalkozás résztvevői a királyi végvári vitézekből, a magánföldesúri harcosokból, valamint a „szegénylegények”, a szabad hajdúk önkénteseiből kerültek ki. A fiatal főparancsnok, aki csak 31 éves múlt, ifjúkora dacára fényes karriert mondhatott a magáénak. Apja, Batthyány Ferenc gróf, királyi főlovászmester, dunántúli főkapitány már 1625-ben elhunyt; a 20 éves Ádámot 1633. VI. 21-én birodalmi grófi címmel tüntették ki és egyúttal királyi kamarássá is kinevezte II. Ferdinánd, majd november 12-én király tanácsos lett.

A fiatal gróf kora ifjúságától kezdve egyike volt a török hódítók legádázabb ellenfeleinek; alig 28 évesen, 1637. VIII. 16-án beiktatták a „Kanizsával szembe vetett végek” generálisi tisztségébe, majd a következő évben e mellé kinevezték dunántúli generális főkapitánnyá (kerületi főgenerálissá; a győri generalatus kivételével parancsnoksága alá tartozott az egész Dunántúl királyi végvári őrsége) is. 1640-ben királyi főasztalnokmester lett; 1644-ben megvásárolta 325 000 tt-on a borostyánkői váruradalmat is. Birtokszerzési „politikája” nemigen különbözött arisztokrata társaiétól, ám műveltsége, európai látóköre, mély hazafiassága, kiemelkedő katonai tehetsége, irodalom- és művészetpártoló volta (a család óriási levéltári anyagát is ő rendeztette először), kitűnő birtokszervező képessége révén magasan kiemelkedett közülük. A törökkel szemben mindvégig a kemény, hazafias vonal híve volt, s az Esterházyakkal, a Zrínyiekkel, a Nádasdyakkal szövetkezve, generálisi egységei és a végváriak élén gyakorta megleckéztette az 1630-as évektől rendkívül agresszívvá váló kanizsai és budai török hadvezetést. Nem véletlen, hogy a 17.

207