Bodó Sándor - Szabó Jolán (szerk.): Magyar és török végvárak (1663-1684) - Studia Agriensia 5. (Eger, 1985)
Pálmány Béla: Magyar és török végvárak Nógrád vármegyében (1663-1685)
azt kérte az Ipoly völgyén átvonuló lengyelektől, ne szállj anak meg a kis Gácsban, hanem foglalják el Szécsényt. E török vár elfoglalása a lengyelek számára is fontos volt, nem csupán azért, mert útba esett, hanem a jól fel- töltött élelmiszer és fegyverraktár és a bő zsákmány reménye miatt is. Sobieskiban az is megfordult, hogy esetleg itt telelne át. Mindez azonban kivihetetlen volt, hiszen 16 000 embert nem tudott eltartani a közepes méretű Szécsény. Az ostromra november 9—10-én került sor; mint azt Sobieski levelei részletesen leírják, a törökök hamarosan remegve megadták magukat és fegyverek, málhák nélkül Budára vonultak. (A néger béget a haragvó budai pasa a monda szerint kivégeztette.) A kis Hollókő és Buják török őrsége november 13-án önként megadta magát, elérve, hogy Egerbe vonulhasson vissza. Szécsény elfoglalását számon tartotta a korabeli Európa, német és spanyol munkák is mint a keresztények 1683. évi utolsó sikerét méltányolták.21 Szécsénybe német gyalogosokat és királyhű magyar hajdúkat helyeztek, a várat azonban a következő évben a pestis miatt elhagyták és felrobbantották. Buják várát a hatvani aga hamarosan visszafoglalta, és a vár csak 1685-ben került csellel Berczely János hajdúhadnagy és emberei kezére. A hatvani aga, Murtezán azonban még azon év szeptemberében 3000 emberrel rátámadt a várára nézve veszélyes Bujákra és védőrségét lemészárolva a várat felgyújtatta, így az véglegesen elpusztult.2 2 A negyedik megyebeli török végvár, Nógrád — élén Európa-szerte híressé váló, kiváló diplomata és katonai erényekkel rendelkező parancsnok, Mehmet vagyis Csonka bég állt — csak 1685. augusztus 19-én került a Szent Liga csapatai kezére, miután lőportomya felrobbant és a vár romhalmazzá vált.23 így tehát 1685-ben ért véget Nógrád megyében a török impérium. JEGYZETEK 1. A hadi eseményeket legújabban tömören összefoglalja: Magyarország történeti kronológiája II. k. (1526—1848) Bp. 1982. (főszerk. Benda Kálmán) 483-484. A nógrádi események máig forrásértékű összefoglalása Mocsáry Antal: Nemes Nógrád vármegyének Históriai, Geographiai és Statistikai Esmértetése Pest, 1826. III. k. 17., 49. 198., 209-210. és 244. (Hasonmás kiadása Szécsény, 1982.) 2. Karácson Imre: Evlia Cselebi török világutazó magyarországi utazásai 1664—1666. Török—Magyarkori Történelmi Emlékek II. oszt. írók IV. k. Bp. 1908. II. k. 91. 3. Belitzky János: A török hatalom árnyékában c. fejezete a Balassagyarmat története (896-1962) B.-gyarmat., 1977. (főszerk. Balogh Sándor) 46. 4. A védőrség létszámát közli Takáts Sándor: A magyar gyalogság megalakulása Bp. 1908. 290., 294. 11 Magyar és török végvárak 161
