Bodó Sándor - Szabó Jolán (szerk.): Magyar és török végvárak (1663-1684) - Studia Agriensia 5. (Eger, 1985)
Pálmány Béla: Magyar és török végvárak Nógrád vármegyében (1663-1685)
Pálmdny Béla MAGYAR ÉS TÖRÖK VÉGVÁRAK NÓGRÁD VÁRMEGYÉBEN (1663-1685) Az 1663. év őszi hadi eseményei kedvezőtlen változást hoztak az egykori Nógrád vármegye katonai-hatalmi viszonyaiba. Miután Érsekújvár majd Nyitra és Léva — a bányavárosi főkapitányság legjelentősebb várai — sorra feladni kényszerültek a kilátástalan küzdelmet Köprülü Ahmet szultáni nagyvezér sokszoros túlerőben lévő ostromló serege előtt, beteljesedett a hátuk mögött fekvő, jóval kisebb, rendkívül rossz karban lévő, csak éhező és nyomorgó magyar végvári vitézek által védett Nógrád megyei várak sorsa is. November első napjaiban — 27 napi ostrom után kapitánya, Nadányi Miklós akarata ellenére — Nógrád várának védőserege tárgyalásokat kezdett a Kaplan basát hadaival segítő Apafi Mihály erdélyi fejedelemmel és — bízva ígéreteiben- beengedték a kapukon a keresztényeket, akik persze rögvest átadták a várat a törököknek. E kapituláció hírére az idősebb Koháry István november 9-én- belátva, hogy a várat egyedül meg nem oltalmazhatja — felgyújtatta Szécsény erősségét és katonáival Fülekre vonult vissza.1 A részletek ismertetésétől kénytelenek vagyunk eltekinteni, de a továbbiak megértése miatt meg kell említenünk, hogy ekkor került újból a török uralma alá a Szécsény- től délre fekvő két kicsiny végvár, Hollókő és Buják is. 1663 előtt még két végvár állott fenn Nógrádban (illetve közvetlen szomszédságában), az 1552- ben elpusztult Drégely közelében épült Palánk vára, illetve az 1608 után készült (Balassa)Gyarmat, bennük közepes méretű magyar huszárokból és hajdúkból álló védőrséggel. E várakról még szó esett az 1663. őszi, Kaplan basa által vezetett hódító hadjárat és az 1664. őszi békealkudozások alkalmával is.2 Még Belitzky János igen alapos város-monográfiája sem tudta rekonstruálni — adatok hiányában — Balassagyarmat pusztulásának körülményeit (lehet, hogy csak 1665-ben hagyta el a magyar katonaság).3 Az azonban bizonyos, hogy az eredetileg sem tartósan, kőből vagy téglából épült, hanem csak döngölt földdel erősített palánkokból vert gyenge falakat a törökök — bár a vasvári béke szerint papíron mindkét várat megszerezték — már nem tartották érdemesnek megerősíteni és török várvédőkkel megtelepíteni, így tehát Gyarmat és Palánk 1663 után megszűnt végvárnak lenni. A megyében tehát az Ipolytól délre csak négy török végvár volt a megye második hódoltsága idején: Nógrád, Szécsény, Buják és Hollókő. Velük szemben, az 153
