Bodó Sándor - Szabó Jolán (szerk.): Magyar és török végvárak (1663-1684) - Studia Agriensia 5. (Eger, 1985)
Csorba Csaba: 17. századi végváraink a veduták és tervrajzok tükrében
Jelentős részben szóbeli vagy írásos információk, olykor hadmérnöki felmérések (vázlatok), vagy valamiféle kezdetleges helyszínrajzok alapján készítették látképeiket, alaprajzaikat. A látképek jelentős része valamilyen harci cselekményhez kapcsoltan ábrázolja az egyes várakat. Mondanunk sem kell, hogy a tüzérség elhelyezése, a várvívó árkok vonala és kiképzése, a tábor képe nem a valóságos helyzetet, hanem a kép készítőjének fantáziáját tükrözi. Még inkább vonatkozik ez a törökök által tartósan megszállt várakra, melyekről még hadmérnöki alaprajzok sem készülhettek, amelyeket valamiképpen a rajzoló (metsző) hasznosíthatott volna. Fontosabb eseményekhez kapcsolódóan egész képsorozatokat készítettek és adtak ki, amelyek az illető erődítményt madártávlatból, továbbá más és más égtájak felől ábrázolják, illetve egyes részeit, az azok ellen induló rohamot vagy tüzérségi támadást mutatják be. A leglátványosabbak a madártávlati ábrázolások, ezek jelentettek bizonyára a legnagyobb vonzerőt a korabeli emberek számára, hiszen olyan nézőpontból mutatták be az adott objektumot, amely az egészet láttatta, a külső védőműveket csakúgy, mint a falakon belüli elrendezést. Az sem lehetett közömbös a korabeli szemlélő számára, hogy az adott nézőpontból még a helyszínen sem láthatta volna a várat vagy várost, hiszen ezek a képek nem az objektum fölé emelkedő valóságos magaslatról készültek, hanem mesterségesen megszerkesztett madártávlati képek voltak leírások, szóbeli információk és esetleges alaprajzi vázlatok alapján. Mindezek számunkra a topográfiai forrásérték szempontjából lényegesek elsősorban. A helyszínen soha nem járt rajzoló (és rézmetsző) elbeszélések, leírások, alaprajzok, távlati képvázlatok alapján nem kis feladatra vállalkozott akkor, mikor a madártávlati képet megkomponálta. A rajzolók és metszők nem tartoztak az élen járó művészek közé, legalábbis azok nem, akik Magyarországgal kapcsolatos ábrázolásokat készítettek, ami ábrázolásaik színvonalában is jelentkezett, az axonometrikus szerkesztés hibáiban, az emberek és épületek közötti arányok torzításaiban stb. Az esetek többségében a rajzoló (metsző) számára rendelkezésre állt valamiféle előkép, tehát nem volt kénytelen pusztán a fantáziájára hagyatkozva dolgozni. Ebből az is következik, hogy a helyszín, az egyes építészeti részletek ábrázolása olykor meglepően megközelíti a valóságot, felületesen szemlélve azt a látszatot kelti, mintha a kép pontos helyszíni rajz alapján készült volna. Amennyiben lehetőség van pontos ábrázolással, illetve mai maradványokkal összevetni ezeket a rajzokat, olykor apró részletek meglepően pontosaknak tűnnek. Ezek alapján a kutatás — elsősorban a várakat feltáró 136
