Bodó Sándor - Szabó Jolán (szerk.): Magyar és török végvárak (1663-1684) - Studia Agriensia 5. (Eger, 1985)
Szabó Jolán: A végvárak egészségügyi ellátottsága
Előtte viszont az 1560-as években nem volt orvos nemcsak a várban, hanem a városban sem, mert Verancsics Antal Lőcse városából hivat orvost testvére gyógyítására.12 Egy 1596-os metszeten már kórház is jelölve van a városban, ami nemcsak a városbelieket, hanem a várbelieket is ellátta szükség esetén.13 A 17. században a kőszegi várban működött betegház, Sárváron „várispitát” találunk, a vöröskői várban pedig gyógyszertár volt.14 Mindezek a szórványadatok azt mutatják, hogy szervezett, központilag irányított és rendszeres orvosi ellátásról a végvárak esetében nemigen beszélhetünk, orvos vagy borbély jelenléte a várakban esetleges volt, általában az ostromok idejéhez köthető. A gyógyítással foglalkozók várbeli szolgálatán túl fontos azt is megvizsgálni, hogy ezek az emberek milyen színvonalú munkát végeztek mennyire volt eredményes tevékenységük. A korabeli szerzők, elsősorban a tábori orvosok rendkívül rossz véleménnyel voltak kollégáik munkájáról. A 16. században Magyarországon tevékenykedő Coberus írja a táborok medicastereiről, hogy nem a betegek gyógyítására, hanem inkább azok kipusztítására vállaltak szolgálatot.15 Kétségtelen, hogy sokan voltak ebben az időszakban, akik inkább a betegek kárára, mint hasznára voltak, de számos, a korabeli megítélésnek ellentmondó adatot is találunk. Például 1673-ban Érsekújváron egy francia sebész igen komoly koponyaműtétet végzett: a sérült koponyacsont eltávolítása után annak helyére ezüstlemezt helyezett, amivel a beteg még sokáig élt.16 Eger 1552-es ostromakor is jelentős volt a súlyosan sebesültek száma, amint az a jutalmazási lista rövid leírásaiból kitűnik. Budaházy Istvánt a vállán sebesített meg egy puskagolyó, a sebészek öt csontszilánkot távolítottak el a sebből. De ez még a kisebb műtétek közé tartozott, hisz több csonkolást is végeztek a várbeli borbélyok sikerrel. Mint érdekességet említjük meg Nagy Antal esetét, akinek a lábát Gyöngyösön egy puskagolyó annyira szétroncsolta, hogy csak amputációval tudtak segíteni rajta, és később pedig falábat kapott.17 Folytathatnánk még tovább is a sort, de ez a néhány kiragadott példa is mutatja, hogy nem volt könnyű dolguk a várak sebészeinek, munkájukban — a kor tudományos ismereteinek színvonalát is figyelembe véve — sokszor kimagasló eredményeket értek el. Az orvosok munkájukért meghatározott fizetésben részesültek. Murány várában a borbély havi Fizetése 6 rénes forint volt, ami a többi várbeli alkalmazottéhoz képest rendkívül alacsonynak tartható.18 Az egri borbélyok az ostrom alatti gyógyításukért 17 forintot kaptak, de utóbb még 10 forintot 125
