Bodó Sándor - Szabó Jolán (szerk.): Magyar és török végvárak (1663-1684) - Studia Agriensia 5. (Eger, 1985)

Szántó Imre: A szélnek eresztett végvári katonaság sorsa Zala megyében (1671-1767)

elfutott a nagy adó elől, ki Murán túl ment, kik az erdőkben bujdosnak.”13 A vert török hadak és a garázda császári zsoldosok azt a keveset is igyekeztek megsemmisíteni, ami a 17. század második felében felépült. Újra elpusztult a Balaton-mellék lakossága is. „A tatár Balaton mellékét rabolván, gyújtogatván — mondja egyik tanú —, a népnek némely részét fogva vitte, többit el- széllesztette, s akkor Balaton melléki faluk pusztulásra jutottak.”14

Ha a maradék nép kiment a csopaki, lovasi szőlőkbe, „földlikakban lappangtak, mivel a török őket fogságba vetette, vagy fejüket vette”. A töröktől való félelem annyira beleidegződött a lakosok tudatába, hogy a fürediek az ellenség kitakarodása után sem merték harangjukat feltenni, nehogy ellenséget hozzon reájuk.15 Nagy Ferenc vicegenerális 1688-ban írja a Zalaság népéről: „Oly szegények vannak, hogy ha a haláltól kellene is magokat meg- váltaniok, egy garast elő nem tudnának adni”.16

Valóban, a török kiűzése után leverő kép tárul elénk. A lakosság csak ott maradt meg nagyobb számban, ahol vár állott.17 „ ... a török Fehér Várban lakván - tanúskodtak a megmaradottak —, Balaton melléki faluknak meg köllött hódolni és oda adózni, azonban eő Fölséghe részére is az adót meg kívánták, kétfelé nem győzvén a lakosok eleget tenni, pusztán hagyták a falukat, rész szerint Veszprémben, rész szerint Vásonban, s némelyek Tihanyban vették lakásukat.”18

S ha Kanizsa 1690-ben történt visszavétele után a hadszíntér Zala megye határaitól el is húzódott, a békeállapot még majd fél évtizedig nem következett be.19 Az 1696. évi portális összeírás és az 1715. évi országos összeírás között eltelt csaknem 20 mozgalmas év eseményei — a török elleni megújuló hadjáratok, a Rákóczi-szabadságharc hadieseményei, a rettenetes pestisjárvány, mely Zala megyében a népesség 34,3 százalékát ragadta el,20 majd a meginduló vándormozgalom és telepítések — jelentős változásokat eredményeztek a népesség megoszlásában, létszámában, gazdasági helyzetében.21

Az 1696. évi portális összeírás ugyan nem használható fel arra, hogy a lakosság lélekszámát pontosan megállapítsuk, de megfelelő fogódzót nyújt arra, hogy a presidiális mezővárosok termelőerőinek alakulását, gazdasági és társadalmi viszonyait megismeijük.22 Az összeírás a Zala megyei presidiális mezővárosok lakosságát három kategóriában (a nemesek számát csak kivételesen) tünteti fel: a „vitézlő nép” (milites stipendiarii), a szabadosok (libertini) és a jobbágy ok-zsellérek (coloni, inquilini) kategóriáit:23

105