Sugár István: Bornemissza Gergely deák élete - Studia Agriensia 4. (Eger, 1984)
Elfogatása, rabsága és kivégzése
A legdiplomatikusabb, de egyúttal semmitmondó álláspontra a Magyar életrajzi lexikon helyezkedett, mely szerint Gergely deákot „egy portyán” fogták el a törökök.31 2 Elvitathatatlan tehát, hogy az elsőrendű hivatalos és egykorúd) forrást kell hitelesnek elfogadnunk, és Pásztó környékére tennünk Bornemissza és csapata lesre csalásának és elfogásának a helyszínét. Már csak azért is így kell tennünk, mivel Véli szandzsákbég harcosai Hatvantól a Zagyva folyó völgyén biztonságosan haladhattak egészen Pásztóig, s mint az előbbiekben láttuk, előszeretettel portyáztak onnan keleti irányba haladva Heves vármegye északi, hegyekkel s völgyekkel borított részében. Véli hatvani szandzsákbég Bornemissza Gergely deákot és Zolthay Istvánt, a két becses foglyot a rabságba ejtett többi egri vitézzel együtt Hatvanba kísértette, és ott őriztette őket. De Gergely deák nem sokáig volt fogva a hatvani várban, mert 1554. november 1 -én már a budai basa tömlöcének a rabja lett.31 3 Bécsből a hír vétele után panaszt emeltek a törököknél a hatvani szandzsákbég újabb békeszegése ellen. Habsburg Ferdinánd a foglyok visszabocsátását követelte, mert ellenkező esetben — amint írták — „maguk az egriek sem tűrhetik el, hogy ne védekezzenek és káraikért bosszút ne álljanak . . Az uralkodó amint értesült Bornemissza és Zolthay elfogásáról, már 1554. november 6-án értesítette az esetről Konstantinápolyban tartózkodó két követét: Verancsics Antalt és Zay Ferencet. Mivel az eset érvényes fegyverszünet, vagy amiként mondták: „béke” tartama alatt történt, I. Ferdinánd elégtételt kívánt, illetve kért a történtekért a törököktől. Egyébként ugyanilyen megbízatással Palinai Pál deákot Budára küldte Bécsből ez ügyben a basához.3 14 Az eset híréről a konstantinápolyi két Habsburg-diplomata más forrásból meglehetősen hamar, már november 14-én értesült. Akkor még nem voltak pontos adataik az elfogott egri katonák számáról, de hallomásuk alapján azt jelentették Bécsbe, hogy „nem mérsékelt számú” a rabságba jutott egri vitézek száma.312 313 314 315 312. Magyar életrajzi lexikon, 248. 313. Detshy, 1962. 13. 314. Takáts, é. n. 173. 315. Verancsics, 1858. 383. 96
