Sugár István: Bornemissza Gergely deák élete - Studia Agriensia 4. (Eger, 1984)
Az egri vár kapitánya
reállítását nagy szakmai hozzáértéssel, s nem kevesebb lendülettel kezdte meg és folytatta. Saját tervezésű bástyája ma is hirdeti kétségtelen várépítő képességét. Vitathatatlan, hogy a gondjaira bízott vár érdekében minden erejét latba vetve iparkodott gyümölcsözően kamatoztatni I. Ferdinándhoz és környezetéhez fűződő — bizonyára még fiatalabb korából származó — udvari kapcsolatait. Sikerült a várnak még az 1552-es ostrom idejéből zömében visszamaradt tapasztalt, s a katonaéletet és hivatást választott fegyvereseinek állományát feltöltenie, kiegészítenie és élükre megfelelően rátermett és kellő gyakorlattal rendelkező tiszteket állítania. Az, hogy a fontos egri végvár kellő hadi felszerelését a kívánatos szükségletnek megfelelően, minden erőfeszítése ellenére sem sikerült előteremtenie, az a bécsi udvari körök erélytelensége, s nem kis mértékben a pozsonyi Magyar Kamara súlyos pénztelensége rovására írható. Bornemissza Gergely személyében olyan kapitány állt az egri vár gazdálkodásának és katonai szervezetének az élén, aki szívén viselte minden rendű s rangú katonája sorsát. Grazi és két bécsi útja során, s egymást érő felségfolyamodványaiban nem csupán a súlyos zsoldhátrálék kiegyenlítését kérte, követelte, de többször fordult az uralkodóhoz az 1552-es ostrom katonáinak, sebe- sütljeinek és nyomorékká váltjainak beígért szerény segély tényleges kiutalásáért is. Egy látszólag apró, de mindenképpen jelentékeny adat egyértelműen rávilágít vallási meggyőződésére, is. Miután 1553 tavaszán a marianus ferencrendi szerzetesek visszatértek Egerbe, az 1552-es ostrom során leégett, elpusztult kolostorukat újjá kívánták építtetni. Ezt látván Gergely deák, elűzte a barátokat Eger falai közül. Egy, a pozsonyi ferencrendi rendházban őrzött régi kézirat szerzője úgy tudta, hogy Bornemissza Gergely egy ferencest keresztre feszíttetett, s az mártírhalált halt.299 Ez a feljegyzés minden bizonnyal túlzás, de gyökerében valóságot takar: Bornemissza nem pártfogolta a katolicizmust, tehát minden bizonnyal protestáns (lutheránus) volt. Egerben abban az időben a protestantizmus már meggyökeresedőben volt, s nemcsak Zárkándy Pálról, de Figedy Jánosról is tudjuk, hogy leplezetlenül 299. Szabó J. Gy., 1977. 104. 92
