Sugár István: Bornemissza Gergely deák élete - Studia Agriensia 4. (Eger, 1984)

Az egri vár kapitánya

23. Azon országlakosok, akik az 1552-es ostrom alatt mint katonák hűséggel szolgáltak, a dika és az adó alól mentesítést kapjanak.

24. A kolbászszéki kunoknak — akik a törökök elől elmenekültek — szükséges Egerbe való visszahívásuk; de nehezen térnek haza, mivel Mágócsy Gáspár Gyulához adóztatja őket, így azután még a többi kun is elmenekül innen.

25. A váci püspökségnek járó jászok adóját Eger vára részére kérte Gergely deák átengedni.

26. Visszakövetelte azt a juhnyájat is, mely az egri várat illette meg, s melyet a szolnoki várnak 1552 őszén török kézre kerülésével Balassa Zsigmond birtokára hajtották.

27. Ghémes Ferenc és Filep Demeter, a két gyalogoskapitány számára — akik az ostrom alatt „viriliter et fideliter servierint maiestati vestrae” — egy-egy zászlójuk (azaz századuk) után járó 30-30 forint zsoldot 40-40 forintra kérte felemelni.

28. Sforzia Pallavicini ígéretet tett Egerben létekor arra, hogy a vár lovaskatonái 3—3 forint hópénz helyett 4-4 forintot fognak á jövőben kapni. Kérte a várkapitány, hogy ennek megfelelően történjék végre intézkedés.

29. Azt a lőszert, s egyéb szükségletet, melyet a felség neki Kassáról ígérte megküldeni, minél előbb teljesítsék az arra kötelezettek.

30. Amiként Oláh Miklós egri püspök idejében igen jó szolgálatot tett Eger várának a posta ott való létesítése,2 6 5 úgy Gergely deák most is Egerig kívánta a hadipostaállomások felállítását, hogy az országnak azon a részén történtekről minél előbb értesíthesse az uralkodót.

Ennek kapcsán tudnunk kell, hogy az Udvari Kancellária 1550. november 19-én felállította Pozsony-Eger között a királyi hadipostát, mely Pozsonyban az ott már korábban létesített Pozsony—Bécs vonalhoz csatlakozott.2 66 Az egri hadipostaállomás 265 266

265. HmL. Eger város Levéltára. Nr. B.-I. 5. (1550.)

Sugár. 1982. 207-208.

266. Hornmayr, 1825.301—302.

Bornemissza egri hadipostaállomás híján a Bécs-Pozsony—Kassa-Tokaj-Szatmár hadipostavonal révén tartotta fenn a kapcsolatot Béccsel és Pozsonnyal. 1553-ban a szentmártoni postamester egy-egy szolgája, azaz postalegénye részére négy esetben kölcsönösségi alapon („nomine mutui”) 8 forintot fizettek az egriek. (Vsz. 2. 379.) Sugár, 1982. 213.

84