Sugár István: Bornemissza Gergely deák élete - Studia Agriensia 4. (Eger, 1984)

Az egri vár kapitánya

bői, terragiumból, „akó”-jából: a gabona- és a bortermés kilencedéből („akones consuetos”), valamint „pecunia faretralis”-ából, tegzespénzéből: a nemes kun- és jászkapitányoktól korábban a Kamara által behajtott jövedelemből tevődött össze.190 191 192 De még így is csak úgy kerekedett ki valamelyes summa, hogy az építkezési célokra szánt harmadból, s a dézsmabevételekből 2086 forint 9 dénárt el kellett vonniuk. így tehát mindenképpen jól jött, hogy Oláh Miklós egri püspök és királyi kancellár 1 ezer forint önkéntes segélyével támogatta az egri várkatonaság zsoldját.1 91

Eger gyalogsága és lovassága egyaránt nyomorúságos helyzetben tengődött az ostrom utáni hónapok során; s nem kínálkozott egyéb lehetőség sorsuk valamelyes javítására, mint az uralkodóhoz benyújtott segélykérés. Ezekből a felségfolyamodványokból plasztikusan rajzolódik ki az egri végvári katonaság nyomorúságos sorsa, élete.

Először a Bornemissza Gergely vezetésével 1552-ben Egerbe érkezett drabantok kísérelték meg, hogy ily módon elmaradt zsoldpénzüknek legalább egy kis töredékéhez jussanak.

1553. április 7-én a három gyalogosalkapitány és a huszonkilenc tizedes a maguk és a többi közönséges gyalogos („cete- ri communes pedites”) nevében írták meg kérelmüket. Előadták, hogy nemes Bornemissza Gergely alatt katonáskodnak („milita- mus”), s hitelt érdemlő emberek eléggé tanúsíthatják, hogy mily nagy hűséggel, igyekezettel és szorgalommal, s mily nagy veszedelmek és veszélyek közepette. Az uralkodó szolgálatában nem kímélték saját holmikukat, személyüket, s életüket sem, mint annak- előtte már máskor is, amikor a szükség úgy kívánta, kivált legutóbb az egri vár ostroma alatt, „ahol - miként írták, — a halált inkább az élet elé helyeztük”. A vár ostromában és azt követően sok és különböző viszontagságot szenvedtek végig, s végül is elszegényedtek. Senkitől nem kaptak segítséget vagy támogatást, úgyhogy már csaknem a végső szegénységbe („ferme in ultimam pau- pertatem”) jutottak. Ezért „valamelyes gondoskodást és segítséget” kértek királyuktól, hogy őt továbbra is Jobb kedvvel és nagyobb szorgalommal szolgálhassák”.1 92 Nem tudjuk, hogy lett-e foganatja az egri drabantok kérelmének vagy sem.

190. Sugár, 1977. 7-8.

191. Vsz. 2. 163-180.

192. Barabás, 1888. 394-395.

64