Sugár István: Bornemissza Gergely deák élete - Studia Agriensia 4. (Eger, 1984)

Az egri vár 1552. évi védelmében

Az ellenséges tüzérség által okozott rombolások egyúttal je­lezték a gyalogsági rohamok súlyponti szakaszait. Valóban, szep­tember 28-án, az ostrom 18. napján a mozlim harcosok egymást váltó heves támadásokban zúdultak a megtépázott várszakaszok ellen. Az első gyalogsági támadás súlypontja Bornemissza Gergely területén, a külső vár déli és délkeleti részén a Bebek-bástya és az Ó-kapubástya ellen irányult. Legveszélyesebbé a helyzet az Ó-ka- punál vált. A falra felkúszott janicsároknak — hátrább álló társaik sűrű puska tüzének a fedezete alatt — sikerült feljutniuk a kapu­bástyára, sőt még a tornyába is, ahonnan gyilkos puskatűzzel árasztották el a Bornemissza védte külső vár területét. Egy a török táborban tartózkodó magyar kém jelentése alapján írták (Nagy) Károlyból: „A törökök még benn is voltak az várban immár ben- nek, de azokat levágták. Az álló sereg indult rejá, az vágta asztán ki őket. . ,”9 6 Ez a pár soros hír is szemléletesen igazolja a vár védel­mi taktikájában a tartalékok („állósereg”) kialakításának a nagy jelentőségét: Hová több legén kellöt. bocsátva volt. A végzetesnek mutatkozó helyzetet végül is Dobó azzál men­tette meg, hogy a „töltés”-en felállított öreg ágyúival tűz alá vette az Ó-kapubástyát, megsemmisítve ezzel a betört ellenséget. A kül­ső vár négy „főhadnagy”-a közül az Ó-kapubástya védelmét irá­nyító Pethő Gáspár súlyos sérülést szenvedett és ágynak dőlt. Ezzel számottevően megnövekedett Bornemissza Gergely parancs­noki feladata és nem kevésbé felelőssége is. Gergely deák éber szeme a harc közepette is nyomban észre­vette, hogy hol volt szükség katonái bátorítására, hol meg éppen kemény szavú „pirongatás”-ára. Vitéz Zoltai István forgódék, Az vitéz Gergöly deák verítőzék, Népöket biztatják, törésre vivék, Kiki mind vitéz módra cseleködék. Az első véres közelharc tűzkeresztségének poklában véglege­sen megérlelődött az egri vitézekben annak a szilárd tudata, hogy csakis saját maguk erejében, bátorságában és helytállásában bíz­hatnak: 96 96. Géresi, 1895. 275. 31

Next

/
Thumbnails
Contents