Sugár István: Bornemissza Gergely deák élete - Studia Agriensia 4. (Eger, 1984)
Az egri vár 1552. évi védelmében
torony és a Bebek-bástya biztosította meglehetősen érzékeny ponton a védelmet. A külső vár könnyen sebezhető volta abban lelte magyarázatát, hogy az Almagyar-hegy magaslatáról jól ágy ázhat ta az ellenség a csupán 200—250 m-re fekvő falakat és bástyákat. Ez a szomszédos hegytető 35 m-nyire (!) magasodott a vár szintje fölé. Ebből adódott az innen tüzelő török ütegek nagy veszélye. De ráadásul a közeli magaslatokról jó betekintést is nyerhetett a támadó a vár területére. A külső várat rossz védelmi adottságai némi kiegyensúlyozására széles és mély árok, s az árok külső partján felhányt földsánc övezte három oldal felől. Ez a sánc bizonyos mértékig eltakarta, s ezáltal valamelyest védelmezte is a külső várat az ellenség nem kívánatos betekintése, valamint puskásainak belövése és a laposabb röppályájú ágyúlövedékek ellen. Azért szükséges ilyen részletességgel ismertetni a külső várat és helyzetét, mivel a török ostrom során Bornemissza Gergely ott irányította a védelmi harcot. Az egri vár ostromra felkészült hadinépe élén hat „főhadnagy” állt: Dobó István, Mekcsey István, Bornemissza Gergely, Pethő Gáspár, Zolthay István, valamint Figedy János. A ,,hadnagy” -ok az egyes védelmi szakaszokra állított kisebb csoportok parancsnoki tisztét látták el.88 A parancsnokok a vár minden részén kijelölték fegyveres csoportjaik működési területét, a „vártá”-kát. E „vártarendölés” során 1702 embert úgy állítottak fel, hogy a belső várba 717, a külsőbe pedig 985 katona került, akik közül mindkét várrészben 2—2 „állósereg”-ti, azaz tartalékot képeztek, mely a belső várban 388, a külsőben pedig 484 fegyverest számlált. Ez a megoldás lehetővé tette a rugalmas védekezést, vagyis az „állósereg”-bői oda irányíthattak csapatokat, ahol arra éppen a legnagyobb szükség volt. Dobó jellegzetes módon úgy osztotta fel a parancsnoki feladatokat, hogy amíg a belső várban magának tartotta fenn a parancsnokságot, s ugyanott a tartalék élére kapitány társa: Mekcsey 88. Az 1552. évi ostrom mindazon részleteinek forrásául, melyet külön nem jelölök meg, mind Tinódi Sebestyén „Eger vár viadaljáról való ének”-e szolgált, de ésszerűen terjedelemkímélés érdekében arra minduntalan fölöslegesnek látszik hivatkoznom. 27
