Sugár István: Bornemissza Gergely deák élete - Studia Agriensia 4. (Eger, 1984)

Bornemissza János

jelét adta katonai bátorságának, s Erdélyben falvakat és birtokokat kapott adományul.

Az elfogottakat kínzó vallatásnak vetették alá, s 1594. augusztus 30-án hajnalban minden bírói eljárás mellőzésével (!) kilen- cük felett kihirdették a halálos ítéletet, öt „összeesküvő”-t még akkor hajnalban Kolozsváron lenyakaztak, kettővel Szamosújváron végzett a hóhér. Bornemissza Jánost és Kendy Ferencet pedig a gyulai várba szállították. Az ottani várnagy jelentése szerint Ken- dyt 1594. szeptember 19-én akasztották fel. Amikor pedig kálnói Bornemissza Jánost vezették elő, az gyászdalokat énekelve vonult kivégzése színhelyére, hol az ő nyakába is halálos hurkot vetett a bakó.43 2

Az „összeesküvők” tragikus sorsát — közte Bornemisszáét is — még kivégzésük hónapjában, Báthory Zsigmond iránti szolgai hódolatból Szerdahelyi Mihály egy históriás énekben célzatosan megírta.4 3 3

Báthory Zsigmond véres leszámolásáról így vélekedett a jól értesült és jó szemű kortárs, Istvánffy Miklós:

„Ezeket kivégeztetvén, Zsigmond tettét a nyilvánosság előtt mentegette, s minden vétket a megöltekre hárított, kik őt száműzni vagy megölni akarták; a tatároknak a tartomány végein az átvonulást titkos egyetértéssel megengedték; erősíté, hogy némelyek méreggel, mások tőrrel, vagy pisztollyal leselkedtek élete ellen; mely bűnüket fényes és számos tanúságokkal s az illetők saját leveleivel képes bizonyítani. Ezek ugyan soha elő nem mutattalak, de a rendek a bűnt könnyen háríták a meghaltakra, s utólagos ítélettel kijelentették, hogy azok jogosan ölettek meg; mit az országgyűlési végzések közé cikkely ezt ek.”4 3 4

Arra vonatkozóan nem találtam adatot, hogy Bornemissza János nős volt-e vagy sem, ha igen ki volt a felesége, s hogy maradtak-e utána gyermekei. 432 433 *

432. Bethlen, 1783. 453., 456., 461., 463-466., 470., 472., 485. 486. Thaly, 1871. 256.

Szalay, 1854. 393-396.

Istvánffy, 1867. 725-726.

433. Thaly, 1871. 9. versszak 2. sor.

434.Istvánffy, 1867. 726.

123