Sugár István: Bornemissza Gergely deák élete - Studia Agriensia 4. (Eger, 1984)

Elfogatása, rabsága és kivégzése

nápolyba vitetett és ott ölettetett meg a fejedelem és hazája hűsége mellett. . ,”3 8 8

Egyébként Istvánffy Miklós is úgy tudta, hogy Ahmed basa végeztette ki Bornemisszát, és pedig a fővezérlete alatt csúfos kudarcba fulladt 1552. évi egri ostrom megtorlásaként.388 389 390

A feltétlenül hitelt érdemlő, jól értesült és Konstantinápolyban tartózkodott Verancsics Antal szerint tehát Bornemissza Gergelyt Kara Ahmed török nagyvezér röviddel megfojtása, azaz

1555. szeptember 22. előtt akasztatta fel. A napra pontos időpont adatok híján nem állapítható meg. Tévedett Budai Ézsaiás, amikor Bornemissza halálát még II. Szulejmánnak Isztambulba való hazaérkezése előtti időpontra tette.3 90

Az egri várkapitány tragikus halála még a következő esztendőben is foglalkoztatta a végvári katonaságot. Filep István 1556. február vége felé a következőket írta atyafiának, az egri vár 1552. évi ostroma egyik vitéz tisztjének, a gyalogosok egyik kapitányának, Filep Demeternek: „. . . Thowábá azt is yrhatom A:(egyelmednek) bizonnyal, hogj égj chawz jöwe Petrowjthoz (Petrovics Péterhez, S. I.) és azt mondá bizonial, hogj Gergelj Deákot cjazar fel akaztatta. . .” De eltorzítva a tényeket, hozzátette azt is, hogy „Zay Ferenchet és Antal prépostot (Verancsics Antal pécsi püspököt, S. I.) lewágatá, bátor fegyelmed) azba ne byzjék, mert azok soha meg nem jőnek. . ,”391 Az utóbbiból csak annyi az igazság, hogy a szultán a három Habsburg-diplomatát: Verancsics Antalt, Zay Ferencet és Auger Busbecet az 1556. januári ország- gyűlési határozatok megtorlásául szoros őrizet alatt házaikba záratta.392 393

Hogy Bornemissza kivégzése mily széles hullámokat keltett, tanúsítja az is, hogy 1556-ban egy portai csausz beszélte Petrovics Péternek Erdélyben, hogy Gergely deákot a szultán kivégeztette.3 9 3

388. Bujdosó, 1878. 710.

389. Istvánffy, 1685. 294.

390. Budai, 1804. 262.

391. SzalayÁ., 1861. Nr. CXCVII.

392. Szalay L., 1854. 307.

393. Thallóczy, 1885. 103.

114