Bodó Sándor - Szabó Jolán (szerk.): Magyarországi végvárak a XVI-XVII. században (Tanulmányok) - Studia Agriensia 3. (Eger, 1983)
Szakoly Ferenc: Végvár és hódoltság
Hiába volt azonban a nádori intés, hiszen a rendszer hibái a katonai kényszerítés időnkénti szükségéből fakadták. Ameddig a föl des uraknak szükségük volt a végvári katonaság nyújtotta karhatalomra, addig minden fosztogató, prédáló és rabló könnyen legalizálni tudta hódoltsági kóborlásait és kihágásait. A legtöbben beérték azzial, hogy sorban végiglakták az útjukba eső helységeket, s emitt egy pár kést vagy csizmát, amott néhány rőf abaposztót, néhány forintot vagy némi dohányt szereztek maguknak. Pest— Pilis—Solt vármegye 1674-ben megejtett vizsgálata szerint a füleki, divényi, lévai, kékkői, korponai, zólyomi, nyitrai és hajnácskői katonák két esztendő leforgása alatt mintegy 1178 forint ára „kézbeli ajándékot” zsaroltak ki a megye parasztságától. Ugyanezen két esztendőben Cegléd elöljárósága 38 pár gyöngyháznyelű, illetve közönséges (á 60 dénár) kést, 6 1/2 vég (á 4 forint), illetve 14 sing abaposztót, 41 pár karmazsin, illetve közönséges csizmát, 6 pár fejtővel bélelt farkasbőrt (á 6 forint), 3 darab kalpagot (á 6 forint), 1 darab süveget (á 50 dénár), 3 vég selyem, illetve más anyagból készült zsinórt, 3 darab tarisznyát, 23 forint ára dohányt, 4 forint és 1 tallér készpénzt, 1—1 hegyestőrt és szablyát, és gombokat, kapcsokat adott a bitamgoló katonáknak. A tanács szükségesnek tartotta megjegyezni, hogy „az előlszámlált jószágokat éppen csak az bírákon vették, azon kívül hol vagyon az nagy tékazlás boraikon, árpájo- kon, azmelyet nem szükséges előhozni”.14 Voltak azonban olyanok is, akik nem érték be ilyen szerény zsákmánnyal. Egyes végvárak (például Kiskomárom) katonái az elővigyázatlanul közlekedő törökök elrablásában jeleskedtek, mások (például a tapolcaiak) az ún. „hódolatlan” rácok összefogdosá- sára és megsarcolására specializálták magukat. A végváriak egyébként is különös örömüket lelték a szerb községek állatállományának megdézsmálásában. 1665 júliusában például hét-nyolcszáz fü96