Bodó Sándor - Szabó Jolán (szerk.): Magyarországi végvárak a XVI-XVII. században (Tanulmányok) - Studia Agriensia 3. (Eger, 1983)

Szakoly Ferenc: Végvár és hódoltság

matiak, ide hozván őket, embert rendeltünk melléjek és békével elkésértettek.” A koppányi bég is panaszolta neki — írja Mur- teza —, hogy „ott az alatta való tartományokban is színtelen tíz- tizenkettő egybe ütik magokat, falurul falura járnak, mikor sokra találnak, akkor jámborok, valami módot találnak írásokban, de mikor alkalmatosságok van az dologihoz, mindent cselekszenek”.3

Talán nem túlzás azt állítani, hogy a nyílt háborúk közti — mindig fegyverzajtól hangos — „békeperiódusokban” a végváriak igazi „munkahelye” nem annyira a végvár, .mint inkább az országnak török által megszállva tartott, jelentős katonai erőkkel megrakott területe: a hódoltság volt. Az alábbiakban elsősorban azt kívánjuk számba venni, hogy mennyiben és hogyan járult hozzá a végvári katonaság folyamatos hódoltsági jelenléte a magyar végvárrendszer fennmaradásához és sikeres működéséhez.

A török megszállást követő másfél évtizedben (1541—1560) —, amikor a megszállt terület belső viszonyrendszere még alakulóban volt — az uralkodó lényegében szabad kezet adott a hódoltságban a végvárak parancsnokainak és katonáinak. Átengedte nékik a környékükön található kincstári jövedelemforrásokat, a rá háramlóit egyházi és magánföldesúri birtokok földesúri és állami adóját, bérbe vette számukra a területileg illetékes egyháztól a gabona-, bor- és állattized szedési jogát, az országgyűlésekkel pedig olyan végzéseket hozatott, amelyek a hódoltságiakat is kötelezték rá, hogy a kijelölt végháznál „ingyenmunkát” („gratuitus labort”) végezzenek. Elvben tehát a végvárak — kivált a három legnagyobb: Szigetvár, Eger és Gyula — katonaközössége rendelkezett a török uralom alatt élő magyar területék csaknem minden értékesebb bevételi forrásával, s csak a parancsnokok és beosztottjaik találékonyságán és szervezőképességén múlott, hogyan tudnak élni ezzel a lehetőséggel.

Mivel a magyar végvárak katonái már a kezdet kezdetén is rendkívül határozottan léptek fel a betolakodott új urakkal szemben, fellépésük már ekkor komoly anyagi sikereket hozott. Mondhatni: javarészt a hódoltsági jövedelmekből épültek ki a magyar végvárak falai, onnan látták el élelmiszerrel a vár konyháját, az onnan beszedett pénzből fedezték az őrség zsoldját. S — nem utol89