Bodó Sándor - Szabó Jolán (szerk.): Magyarországi végvárak a XVI-XVII. században (Tanulmányok) - Studia Agriensia 3. (Eger, 1983)

Rázsó Gyula: A várak szerepe I. Ferdinánd törökellenes terveiben (1521-1523)

Meg kell jegyeznünk, hogy mindkét kérdésben igaza volt: Esztergommal szemben Tata, Nógrád és Komárom megfelelő biztosítékot nyújtott, Jászberény térségében pedig nem nagyon lehetett várépítésre alkalmas helyet találni. Vác megrohanása, amennyiben sikerrel jár, fontos dunai csomópont visszaszerzését jelentette volna, ám mindenképpen kiváltotta volna a török megtorló támadását.

Ferdinándnak, s vele együtt az Örökös Tartományoknak, ám mindenekelőtt hazánknak hosszú és fáradságos utat kellett bejár- niok, míg a kezdeti latens oszmán fenyegetés tragikus ténybe torkollott, Magyarország egy része török hódoltsággá süllyedt. E szomorú és részleteiben mindmáig kikutatlan folyamatban a magyar- országi várak, illetve pontosabban ezek korszerűtlensége és rossz ellátottsága jelentős szerepet játszott.

Különböző, részben ismert, részben még feltárásra váró okok együtthatójaként tizenhét esztendőnek kellett eltelnie ahhoz, hogy a különféle királyi tervek, országgyűlési javaslatok megvalósuljanak, s megtegyék az első lépéseket a török elleni védelem szempontjából létfontosságú végvárrendszer kiépítésére. S ezen okok és egyéb tényezők feltárása és értékelése történetírásunk egyik jelentős feladata.

69