Bodó Sándor - Szabó Jolán (szerk.): Magyarországi végvárak a XVI-XVII. században (Tanulmányok) - Studia Agriensia 3. (Eger, 1983)

Rázsó Gyula: A várak szerepe I. Ferdinánd törökellenes terveiben (1521-1523)

részletes haditerviből: „a szükség azt követeli, hogy Ő Királyi Felséged Tanácsa az alábbi városokat és várakat a Magyar Korona határterületein megerősítse a török ellen, nevezetesen Budát, Székesfehérvárt, Visegrádot, Esztergomot és Komáromot lássa el élelemmel, ágyúkkal, lőporral és más hadianyaggal a szükségletek és a lehetőség szerint. Nagyon szükséges egy újabb nagy ágyút Budára szállítani, ehhez négy tűzmestert kirendelni.. . A szükség azt is megköveteli, hogy Ö Királyi Felséged kétezer cseh katonával elősítse meg Buda várát, másik 1500-at küldjön Esztergomba és Visegrádra, mert csak ilyen számos hadinéppel tudjuk a nevezett várakat és a Dunát megtartani és megőrizni.”10

E mondatban százötven év császári stratégiájának csírái bukkannak elő: ragaszkodni Budához, (később visszafoglalni a várat), s biztosítani a Bécs védelme szempontjából létfontosságú Duna- vonalat. Buda és Bécs kulcspozíciója valamennyi későbbi császári haditervben felbukkan. Ekkor már szó sincs egész Magyarország megvédéséről, netán az elveszett határvárak visszaszerzéséről. A gondolat megmarad ugyan, de már csak propaganda eszközül szolgál, a valósághoz nincs többé semmi köze.

Ismeretes, hogy az 1529. évi hadjárat mindkét fél számára felemás eredményt hozott: Ferdinándnak nem sikerült megerősítenie a magyar várakat, ezeket a török könnyedén elfoglalta, másfelől viszont Bécs falain megtörtek a győzhetetlennek hitt oszmán sereg rohamai.

A következő évek egyetlen jelentős hadi eseménye — Buda sikertelen ostroma 1530 végén — azt bizonyította, hogy Ferdinándnak saját erejéből miég János leverésére sem telik. A Habsburg- párti vezérek és intendánsok panaszos leveleiből pedig újlból szembe tűnik, hogy a magyar rendek és a városok nem támogatják kellő lelkesedéssel Ferdinánd ügyét.

Magyarország és Ferdinánd is passzivitásba süllyedt, se pénz, se energia sincs a várak erősítésére sem.

Egy ekkor még marginális, a későbbiekben azonban egyre erősödő jelenségre azonban felfigyelhetünk: a János, illetve Ferdinánd pártján álló főurak egyre sűrűbben járnak össze, s a belo- vari, berenhidai, kenesei és veszprémi tanácskozásokon közös ne64