Bodó Sándor - Szabó Jolán (szerk.): Magyarországi végvárak a XVI-XVII. században (Tanulmányok) - Studia Agriensia 3. (Eger, 1983)
Rázsó Gyula: A várak szerepe I. Ferdinánd törökellenes terveiben (1521-1523)
Rázsó Gyula A VÁRAK SZEREPE I. FERDINAND TÖRÖKELLENES TERVEIBEN (1521—1543) Ferdinand, a spanyol királyi udvarban nevelkedett Habsburg főherceg, bátyja, V. Károly német-római császár és spanyol király jóvoltából 1520-ban, 17 esztendős korában Ausztria hercege lett. A fiatal uralkodó, noha tehetségben messze elmarad nagyvonalú, koncepciózus bátyjától, de még húgától, Mária magyar királynőtől is; a Habsburg háziba nemzedékek során beleivódott makacssággal és elszántsággal tört célja: a Domus Austriaca és saját hatalmának növelése felé. Hamarosan rá kellett döbbennie, hogy nehéz örökséget vett át Miksa császártól. Az „utolsó lovag” csupán adósságokat, lázongó, elégedetlen tartományokat hagyott unokájára. A rendek nagyon is szűkkeblűnek bizonyultak, ha Ferdinánd pénzt, katonát, vagy egyéb járandóságot követelt tőlük. Nem számíthatott csodált és titokban irigyelt bátyjára sem, akinek az itáliai háborúk, a protestánsok, a Reichstag rendjei és fejedelmei, és más spanyol, németalföldi és amerikai problémák minden energiáját és anyagi lehetőségét lekötötték. Ferdinánd egyik legfőbb gondját a Krajnát és Steyermarkot sújtó, évenkint ismétlődő török portyák pusztításai jelentették.1 Az oszmán csapatok útja a horvátországi véghelyeken át vezetett, melyek őrsége semmiképp sem akadályozhatta meg a török hadak átvonulását. Ez vezette Ferdinándot és az ausztriai rendeket, hogy 1522-ben csapatokat küldjenek a véghelyek megerősítésére. Katonái úgy látszik beváltak, mivel már 15122. szeptember 2-án így írt bátyjának; „Ami pedig a törököket illeti, azóta, hogy embereim Horvátországban vannak, semmi kárt sem tudnak tenni”.2 Az osztrák herceg azonban azt is hamarosan felismeri, hogy a „kereszténység védőbástyája”, Magyarország a katasztrófa szélén áll: „ a királynak nem engedelmeskednek” — írja 1523 máju61
