Bodó Sándor - Szabó Jolán (szerk.): Magyarországi végvárak a XVI-XVII. században (Tanulmányok) - Studia Agriensia 3. (Eger, 1983)

Csorba Csaba: A magyarországi végvárak adattára

A 2. pont fontosságát külön kiemelnénk. Ugyanis a vár tér­képen való pontos lokalizálása a kutatás elengedhetetlen feltéte­le. Mindezidáig az a jellemző, hogy egy^egy tájegység, vagy az egész ország várait olyan vaktérképen ábrázolták, amelyen leg­feljebb a fontosabb folyólkat és egyéb vizeket, esetleg közigazga­tási határokat tüntették föl, a domborzatot és a korabeli útháló­zatot nem. Ha a domborzat és az úthálózat nem kerül a térkép­re, akkor az adott vár építésének, fennállásának szükségszerűsé­ge nem érthető meg, katonai szempontú értékelése is rendkívül nehéz. A várkutatás nem íróasztali munka, ahhoz nem elég még a részletes régebbi, illetve újabb katonai vagy egyéb térkép, el­engedhetetlen a helyszín személyes bejárása. A 3. pontban említett alaprajzok és egyéb ábrázolások érté­kelésének fontosságára is szeretnénk felhívni a figyelmet. A XVI—XVII. században készült hadmérnöki alaprajzok és tervek többnyire megbízhatóak, jól használhatók. De ne feledkezzünk meg a hozzájuk tartozó leírások közléséről, illetve használatáról sem. Amiben óvatosnak kell lennünk, az az olykor fantasztikusnak tűnő tervek kérdése. A tervek ugyanis ritkán valósultak meg, s amit kiviteleztek, azt is többnyire az eredeti elgondolástól eltérő formában. A két legnagyobb arányú hadmérnöki felmérés-soro­zat a XVI. században Turco, a XVII. században Leuckharden ne­véhez fűzűdik. A legfontosabb várakról több tucat, olykor szá­zat meghaladó ábrázolás készült a XVI—XVII. században. Ezek röplapokon, könyvekben stb. jelenték meg. Többségük — néhány kivételtől eltekintve — fantáziakép, részleteiben teljességgel hasz­nálhatatlan. Viszont látványosak, ezért nemcsak az ismeretter­jesztő, hanem a tudományos kiadványokban — ma is — lépten- nyomon találkozhatunk velük, míg a kevélsbé látványos, de hite­les ábrázolások csöndesen szunnyadnak a Magyar Történelmi Kép­csarnok szépen gyarapodó gyűjteményében vagy egyéb intézmé­nyek adattárában, térképtárában. Tele vannak könyveink és fo­lyóirataink képzeletbeli csataképekkel, hamis katonai ábrázolá­sokkal, hadvezérek és uralkodók elképzelt portréival. Ügy tűnik, a kutatók nehezen tudnak beletörődni abba, hogy bizonyos kor­szakokról, eseményekről, személyekről nincs hiteles ábrázolás. Az 45

Next

/
Thumbnails
Contents