Bodó Sándor - Szabó Jolán (szerk.): Magyarországi végvárak a XVI-XVII. században (Tanulmányok) - Studia Agriensia 3. (Eger, 1983)

Gerő László: A magyarországi XVI-XVII. századi végvárak néhány kérdése

átmeneteiként — a század 5Ó-es 60-as éveiben építettek sokszögű védőműveket is, amilyenek a siklósi vár kápolnája körül álló sokszögű védőmű, valamint a diósgyőri vár feljáratát védelmező, és a sárospataki vár Vörös-tornyát körülvevő sokszögű védőművek, de ilyen az egri Szentélybástya is.

A fő, új védelmet azonban a bástyás védőöv (sistema bas- tionata) jelentette, az Itáliában bevezetett XVI. század eleji új védőművek rendszere, melyekkel a védőöv sarkait, szögletéit megerősítették. A bástyák lényege, hogy alaprajzuk ötszögű. Két hosszabb — homlok — oldaluk az ellenség felé néz, és itt helyezkednek el a messzebbre beállított hatású ágyúk. Két rövidebb — szárny — oldaluk a bástyához csatlakozó védőfalak előtti terep védelmére, oldalozására való ágyúit elhelyezésére szolgált. Az új védőöv tehát a bástyák és az ezeket összekötő védőfalak, az ún. kötőgátak (kortina) rendszeréből állt.

Kezdetben az ilyen erőd bástyái kis méretűek, a kötőgátak hosszúak. Később a bástyák homlokoldalai egyre nagyobbak — hosszabbak — lesznek, a kötőgátak pedig rövidebbek. A bástyák szárnyai is kezdetben rövidek (ó-olasz bástyák), később nagyobbak, és az ostromtüzérség rombolása miatt a bástyaszárnyakban elhelyezett ágyúkamrákat visszahúzzák — mintegy a bástya füle mögé (új-olasz, vagy füles-bástyák).

Az erődök további fejlődése során főleg a védőöv árokrend- szerénék sokféle sánc elővédőművel való kibővítését látjuk. Ezekkel, a többnyire földből, palánkokkal készített, körülárkolt művekkel is igyekeztek a védők az ostromtüzérséget az érőd fővédővonalától minél távolabb tartani.

A török közeledésére, és főleg Buda 1541. évi eleste után a védelem megszervezésére alakított bécsi udvari Haditanács szám- bavette a felhasználható várakat, amelyek megerősítésére — e végvárak korszerűsítésére — számos külföldi, főleg olasz hadmérnököt hívtak be. Gyalókay Jenő hadtörténészünk 142-nek nevét is ismerte. E hadmérnökök mellett magyar várkapitányainknak volt köszönhető az elavult középkori várainknak gyors átalakítása, találékony felszerelése — írtuk 1955-ben. Végváraink hatósugara a várban állomásozó lovassággal beszáguldható területre terjedt ki.

35