Bodó Sándor - Szabó Jolán (szerk.): Magyarországi végvárak a XVI-XVII. században (Tanulmányok) - Studia Agriensia 3. (Eger, 1983)
Gerő László: A magyarországi XVI-XVII. századi végvárak néhány kérdése
Gerő László A MAGYARORSZÁGI XVI—XVII. SZÁZADI VÉGVÁRAK NÉHÁNY KÉRDÉSE A várépítészetben általánosan ismert a két nagy korszak, a várak és az erődök ideje. A magyarországi várépítészetről 1955- ben írt könyvünkben kísérletet tettünk a várépítés korszakainak elkülönítésére és meghatározására. Ennek lényege a korai elzárkózó — passzív védelem: lakótornyok, belsőtornyos várak, majd a kissé már aktívabb védelem, a külső tornyok építése, ami az oldalozást lehetővé tette, tehát a védelmet kissé aktivizálta. Majd a védelem egyre aktívabbá válása — az ostromlókra kitörő védők fedett terei, és az ágyús védelem fokozódása. Mindez ma már ismétlésnek tűnik, hiszen többször is volt róla szó. Mégis azt láttuk, hogy több történészünk írásai úgy jelennek meg, mintha a várépítészetben Könyöki mester publikálása óta semmi nem történt volna. Ügy tűnik, itt is igaz, hogy tizenhétszer kell valamit ismételni ahhoz, hogy tudatunkba beférkőzzék. Ezért ismételjük itt, és most is, hogy még mindig olvashatunk gótikus, vagy reneszánsz várról, pedig ilyen nincs. A várak építése nem igazodott a stílusokhoz, hanem azokat csakis az ostromnak és a védelemnek alakulása, fejlődése határozta meg. A reneszánsz legfeljebb a váron belüli lakóház — a palatium — faragott ajtó- és ablakkeretein, kandallóin jelent meg. A középkori várfalakat az ágyúk megjelenése idején föltöltéssel tették ellenál- lóbbá, ami azonban a vékony falak kidőlésével fenyegetett. Ennek megakadályozására támpilléreket építettek — ahogyan a budai várnak a Dunára levezető két kortinafala közötti ún. középkerti falának pillérsorát látjuk. De e támpillérektől a vár még nem gótikus. Másik állandóan ismétlődő hiba: a bástya téves használata mindenféle várfalra, erősségre. A bástya tipikusan az ágyúk bevezetése után jelentkező — olasz eredetű — védőmű, melynek 33
