Bodó Sándor - Szabó Jolán (szerk.): Magyarországi végvárak a XVI-XVII. században (Tanulmányok) - Studia Agriensia 3. (Eger, 1983)

R. Várkonyi Ágnes: Végvár: állam, társadalom, mentalitás

rablás miatt halálra ítélnek, de bizonyos Árva Székely Kata hajlandó házastársul fogadni őt és ezzel megváltja a hóhér kezéből.

Hiányos lenne a végvári társadalomról alkotott képünk, ha nem vennénk figyelembe ebbe a katonatársadalomba beépült vagy köréjeépült különböző foglalkozású csoportokat: a gyógyítást végzők — borbélyok és füves-asszonyok — a szolgák, a zenészek, a legkülönbözőbb mesteremberek seregét. Ki foglalkozott eddig a várban élő asszonyok és gyerekek életével? A katonaság pedig nem csupán hadiszolgálatot látott el. Feladatuk a belső rendfenntartás, adószedés, szállítmánykísérés és nagyon sokáig a posta- szolgálat. Hírhordóik egy kémszervezet és egy diplomáciai hálózat tennivalóit végezték. Tömör és világos jelentéseik megérdemelnék, hogy kiadják őket. Fontos információkat közölnek:

„Ezen órában érkezett emberem... Budán ma nagy diván- ban vannak az Végekbül Agák, fő rendek gyűlték oda s hogy ar- rul vagyon diván, hogy egyvégbül, vagy másvégbül próbálni akarnak”.8 Látóhatáruk sokkal tágasabb, mint a vár vagy a várkerület, tudták mi történik Kandián, Morééban, Bagdadban. A források lehetővé tennék, hogy biztos becslésünk legyen írástudó rétegükről. Országban gondolkoznak. A sokféle eset közül idézzük fel a székelyhídi őrség levelét. A török császár és a Habsburg király közös megegyezéssel a vasvári békébe foglalta, hogy Székely- híd várát le kell rombolni, a véghelyet meg kell szüntetni. Erre az őrség több országos politikushoz fordul, sőt magának a császárnak is folyamodványt küld, kifejtvén, hogy a döntés hibás, mert Székelyhídra nagy szükség van: „Oh, vajha vala'kj, bár csak egy támadott volna fel ez szép vóghelynek akar csak szép szóval való szolgálattyára, noha elegendő okokkal, ha gyamolunk lőtt volna, az békességnék traktálásakor ezt a véghhelyet is meg maraszthat- ta volna.’*9 Jól kifejezik azt a minden végvári panaszban érzékelhető gondolatot, hogy úgy érzik, sem nekik, sem az országnak nincs igazi gondviselője, mintegy gazdája. Vagyis sem a magyar rendi állam, sem a Habsburg állam nem képes eleget tenni a kor közvetlen feladatainak. A végváriak követei eljutnak az ország- gyűlésre is, bár megfelelő politikai súllyal, országos szervezettségben soha nem tudnak fellépni. Nevük a Vitézlő Rend, testületi

16