Bodó Sándor - Szabó Jolán (szerk.): Magyarországi végvárak a XVI-XVII. században (Tanulmányok) - Studia Agriensia 3. (Eger, 1983)
Csiffáry Gergely: Christian Schesaeus irodalmi munkásságának egri vonatkozásai
küzdelem sikeres megvívásában. Ezzel együtt Schesaeus megtalálta Dobó István alakjában azt a hőst — a mellette harcoló többi egri vitézzel —, melyre laz eposz írásánál nélkülözhetetlenül szüksége volt. Schesaeus szoros kapcsolatban állt a korszak neves történetírójával, Forgách Ferenccel (1530—11577) is.47 Ezt bizonyítja, hogy a fő művének a Ruinae Pannonicae első kiadásának (Wittenberg, 1571.) a végére, a címlap hátsó felén egy 43 sorból álló, Forgách Ferenchez intézett verset helyezett él.48 Azt viszont már csak valószínűsíthetjük, hogy Schesaeus talán ismerte Forgách Ferenc készülő történeti munkáját, a Magyar Históriát (1540—1572), melyhez 1566-ban fogott hozzá, s amely ugyanazt a kort öleli fel, mint amit a Ruinae Pannoniaae-ben olvashatunk. Forgách munkája kéziratban maradt, s csak 1788-ban jelent meg először nyomtatásban. Schesaeus a Ruinae Pannonicae-ben, annak megírásában támaszkodott személyes értesüléseire is. Kétségtelenül feltűnő a párhuzamosság Schesaeus műve s Tinódi krónikája között. Ez feltűnt Jozef Kari Édemek is, aki az 1797-es szebeni kiadásban több helyen is jegyzetekben idézi Tinódi históriáját. Így a 186—187. lapon, ott ahol Hegedűs István személyéről szól. A hasonlóság ellenére Schesaeus nagy erénye, hogy amit Tinódi nehézkesen, darabosan, de ízes magyarsággal ad elő, az a görög—latin klasszikusokon iskolázott humanista Schesaeus változatos stílusban, antikizáló változatban tárj'a elénk.49 Schesaeus egri eposzának forrásértéke Schasaeus a krónikás hűségével örökíti meg az említett Ruinae Pannonicae-ben az 1541—1571 közötti három évtizedet. Jóllehet nem történetíró a szó igaz értelmében, mégis hősikölteménye megbízható, hiteles forrásként használható. Szavahihetőségét e korszak kiváló történetírói; Forgách Ferenc és Szamosközy István munkáinak egybevetésével megállapíthatjuk: a tények előadásában nagyrészt megegyeznek. Schasaeus Egerről írt hőskölteményének forrásértéke elvitathatatlan, bár tudatában kell lennünk, hogy munkája alapvetően Tinódi énekein nyugszik.50 Ezenkívül a költemény megírásánál 160
