Bodó Sándor - Szabó Jolán (szerk.): Magyarországi végvárak a XVI-XVII. században (Tanulmányok) - Studia Agriensia 3. (Eger, 1983)
R. Várkonyi Ágnes: Végvár: állam, társadalom, mentalitás
Származását, vallását, jogállását, anyagi helyzetét tekintve, rendkívül sokféle elemből tevődött össze. Nem beszélve arról, hogy a katonai szolgálati hierarchia még várkerületenként is eltér egymástól. A győri kapitányságban például más a rendtartás, mint a kanizsaiban: ezért is utasítja el Batthyány Ádám Pethő László kérelmét, hogy a keszthelyi és kiskomáromi kapitányságot egyszerre szeretné viselni. „Igen alkalmatlannak látszik lenni, nem is látjuk módgyát hogy kegyelmed egy seggel két nyerget ülhessen, és két generális parancsolattyának megfelelhessen.”7 Ma még országos áttekintésben aligha látjuk az arányokat a különböző rangú és rendű végváriak — iratos katonák, főlegények, öreglegények, bentháló hajdúk, törzsgyökeres hajdúk, vajdák, hadnagyok csoportjai — között. Mégkevésibé tudjuk, hogy a kiemelkedők, a világ napfényes oldalaira eljutok hányán lehettek és a periférikus típusok, a társadalomból kiesett kóborlók között. Annyi azonban bizonyos, hogy e társadalmi réteg törzsét a vitéziő rend alkotta, szélső és tartalékseregei esetleg hátországai pedig különböző átmeneti csoportok laza halmazaiból alakult ki. Az is bizonyos, hogy bár ez a réteg életformája velejáró következményeiként is rendkívül mobil, külső utánpótlásra szarul és még hiányoznak a megbízható család- történeti kutatások, de mégis biztonsággal állítható, hogy önma- ban megújulni képes generációs láncolatban is jelen van, amint azt a 150 év történelmében néhány ismert család, többek között a Buda égéséről beszámoló Gyöngyösi Nagy család példája mutatja. E társadalmi réteg tagjai képesek önmaguk megszervezésére. Testi-lelki ellátásukat szigorú belső szabályok szerint biztosítják. A közösség viseli a betegek, az elnyomorodottak eltartásának vagy a rabságbaesettek kiváltásának terheit. Az özvegyet és az árvákat megfelelő zsoldihányad illeti meg és a zsákmányból rendszeres részesedés. Ki volt tehát a végvári vitéz? Egyéni hős vagy garázda fizetetten zsoldos? Ha így kérdezünk, hamis alternatívák szerint kérdezünk. Kiiktatódik így történelmünkből a közösség hatalmas erőfeszítése, mellőződik a hadiregulák és hadbírósági ítéletek tömege, vagy szokásrendszerek humánus fegyelme, ami egy füleki esetből világli'k felénk. Egy füleki végvári katonát a falvakon tett 15
