Bodó Sándor - Szabó Jolán (szerk.): Magyarországi végvárak a XVI-XVII. században (Tanulmányok) - Studia Agriensia 3. (Eger, 1983)
Sugár István: Az egri vár gazdálkodása a XVI. század végén
Sugár István AZ EGRI VÁR GAZDÁLKODÁSA A XVI. SZAZAD VÉGEN Tudomásom szerint az egrin kívül egyik magyar végvárnak sem maradtak fenn számottevő időszakot felölelő számadásai. Ezzel a mindenképpen igen jelentékeny és felbecsülhetetlen előnnyel kizárólag az egri vár rendelkezik, melynek közel 40 évre terjedő számadásait három levéltár négy állagában őrzik. Még a jelentékeny és hasonlóképpen királyi kézben volt Szigetvárnak is csupán néhány lapra terjedő számadásai maradtak fenn. Ezeket a rendkívül fontos forrásokat a Kamarai Levéltár hajdani barbár selejtezése során kidobálták, s az egri anyag — akárcsak a szigetvári—, csak Jankovics Miklós gyűjtőszenvedélyének köszönheti, hogy elkerülte a végső pusztulást. A végvárak számadásaira vonatkozó levéltári források hiányában leli a magyarázatát, hogy eddig egyetlen magyar végvár gazdálkodásának sem történt meg az elemző vizsgálata. Itt kell azonban megemlítenem, hogy a várszámadások nemcsak a várgazdálkodás felderítésének, hanem a vár építésére, hadi felszerelésére, katonai állományára és annak összetételére, katonai szervezetére, s természetesen a vártartományra vonatkozó ismereteinék is fontos forrásai. Nem tudom magyarázatát adni annak, hogy Pataki Vidor és Ruzsás Lajos miért nem használta ki kellően Eger vára gazdálkodásáról szóló, alapvető és értékes munkájában ezt a kulcsforrást. Az egri várszámadások tanulmányozásának a hiányában leli a magyarázatát egy sor tévedés, s nem kevés tendenciózus felderítés is. így például az egri vár számadásának vizsgálata bebizonyítja az olyan megállapítások hamisságát, hogy az egri püspök az imádságon kívül egyetlen katonával sem segítette Dobó 1592. évi harcát. De a számadások elemzésével alaposan módosítható, lényegesen árnyaltabbá tehető a Habs'burg-uralkodó, illetve a bécsi kormányzat magatartásé Egert illetően. Egy illusztratív példát említek csak, bizonyítékként: 1548 és 1552 között a katonák zsoldjának 54 százalékát a Kamara fizette. 1549-ben 400 ezer 147
