Bodó Sándor - Szabó Jolán (szerk.): Magyarországi végvárak a XVI-XVII. században (Tanulmányok) - Studia Agriensia 3. (Eger, 1983)

R. Várkonyi Ágnes: Végvár: állam, társadalom, mentalitás

(hatalmi súlyával — s itt a magyar királyi cím is sokat nyomott a latban — mozgósítani tudott tetemes nemzetközi segélyeket, mindenekelőtt a német fejedelemségek úgynevezett Türkenhilfe- jét, megnyitott külföldi pénzforrásokat hitel formájában és bekapcsolta a védelembe a szomszédos tartományait — Stajerorszá- got, Karinthiát, Morvaországot, Sziléziát. Mindemellett kiépítette a központi irányítás szervezetét, és a modern diplomáciát. Mi volt az oka mégis, hogy annyi vád érte és joggal ezt az elvben már nagy összegeket és erőket mozgósítani alkalmas birodalmat. Mindenekelőtt a központi hatalom organizációs képessége volt elégtelen.

A bécsi levéltárban fennmaradt egy kamarai tanácsos nagyon alapos, részletekbe menő áttekintése a birodalom bevételeiről és kiadásairól. Ez az 1658-ban több évtizedes kamarai munka tapasztalatait összegző írás igen nagy figyelmet és terjedelmet szentel a magyarországi végváraknak.6 Kiderül 1— és ezt ő és nem mi állapítjuk meg —, hogy a hatalmasra duzzadt központi apparátus még nem ismeri az ügyintézés fegyelmét. Például, a német fejedelemségek Türkenhilfe-je nemcsak hogy éveken át nem folyt be, hanem pillanatnyilag nem is tudják a tartozások összegét, úgy, hogy a régi nyilvántartási könyvekből kell majd azt kiszámítani. Ezenkívül, még nincs a szó mai értelmében vett központi pénzgazdálkodásról, hanem igen bonyoluet átutalási rendszerrel történik az ellátás. Ez nemcsak átvesz bizonyos rendi formákat, hanem megduplázza az ügyintézés útját, tehát hosszadalmas és nehézkes. A zsoldot például a korszak végéig soha nem tudják teljes mértékben készpénzben fizetni, de a takarmányt és az élelmet sem. A zsoldkiegészítő járandóság, a posztó például igen tetemes szállítási költséggel megnövekedve jut el rendeltetési helyére. Az említett kamarai tanácsos például kiszámította, mennyibe kerül a különböző posztófajták összekötésére szolgáló zsineg. Az ugyancsak zsoldkiegészítő só raktárakat kíván, s a sókockákat a katonának kell értékesíteni. A beszedett gabonából csak kézimalmok, liszteshordók és sütőüzemek láncolatát közbeiktatva lesz élelem. Mindehhez hozzátéve, a hadseregellátás mindenütt Európában egyre inkább üzleti vállalkozás. A 16. század nagy kereskedelmi kon13