Bodó Sándor - Szabó Jolán (szerk.): Magyarországi végvárak a XVI-XVII. században (Tanulmányok) - Studia Agriensia 3. (Eger, 1983)
Szabó János Győző: A végvári szervezet Eger tükrében
ekkor kapta meg kerületi főkapitányi kinevezését is,16 addig csak megbízottként működött. Már 1552-ben megtörténhetett a felső-magyarországi főkapitányi kerület határainak a megvonása is. Az a 28 vármegye, amely 1552-től a kassai törvényszékhez és a Szepesi Kamarai Igazgatósághoz tartozott, a tiszántúli és a felső-magyarországi főkapitányság hatókörzeteit jelentette. A felső-magyarországi főkapitányság déli határa a Tiszántúlon Bihar és Békés megyékig terjedt, a Duna—-Tisza közén az egészében hódolt Bács megyéig. A Felvidéken a határ nyugat felé szorosan összefügg a bányavidéki főkapitányság kialakulásával, csak általa érthető. Ismeretes, hogy a bányavidéki főkapitányság kezdetben csak 7 vármegyét (Zólyom, Liptó, Árva, Túróc, Bars, Hont, Nógrád) foglalt magába, a hajdani zólyomi grófság területét. Amikor Mária királynő 15í24-ban a grófságot nászajándékul megkapta, a 7 vármegye felett a kamaríagróf állt, aki egyúttal a zólyomi fő- ispáni tisztséget is betöltötte és a bányavárosok katonai védelméért is felelt, bányavidéki főkapitány volt. 1554-ig magyar ember ezt a pozíciót nem tölthette be. A Wolfgang Puchaim után 1554-ben bányavidéki főkapitánynak kinevezett Balassa János már nem kamaragróf, de még zólyomi főispán volt. Ekkor a török közelsége miatt a bányavidéki fakapitányi tisztség katonai védelmi szerepe igen megnőtt. Dobó István főikapitánysága idejében (1562—1564) pedig kettévált a bánya vidéki főkapitányság és a zólyomi főispánság tiszte.17 Az előbbiekből következik, hogy a felső-magyarországi főkapitányság létrehozása idején (1552—53), a már régóta fennálló adottságokból indulhattak csak ki, s ezért a kassai kerület Heves—Gömör—Szepes vármegyékkel kezdődőleg terült el Erdélyig széles sávban; Borsod-Abaúj—Torna—Sáros—Zemplén—Ung—Be- reg—-Ugocsa—Máramaros—Pest—Solt—Külső-Szolnok, SzabolcsSzatmár—Kraszna és Belső-Szolnok vármegyék tartoztak hozzá. A középkori hagyományok, az egyházi viszonyok kezdetben befolyást gyakoroltak a katonai igazgatási központok szervezésére, kijelölésére. 1547-ben az országos főkapitány állandóbb tartózkodási helyéül az országgyűlés ÉNY-Magyarországon Nyitrát, a 136
