Bodó Sándor - Szabó Jolán (szerk.): Magyarországi végvárak a XVI-XVII. században (Tanulmányok) - Studia Agriensia 3. (Eger, 1983)

Szabó János Győző: A végvári szervezet Eger tükrében

ekkor kapta meg kerületi főkapitányi kinevezését is,16 addig csak megbízottként működött. Már 1552-ben megtörténhetett a felső-magyarországi főkapi­tányi kerület határainak a megvonása is. Az a 28 vármegye, amely 1552-től a kassai törvényszékhez és a Szepesi Kamarai Igazgatósághoz tartozott, a tiszántúli és a felső-magyarországi fő­kapitányság hatókörzeteit jelentette. A felső-magyarországi főka­pitányság déli határa a Tiszántúlon Bihar és Békés megyékig ter­jedt, a Duna—-Tisza közén az egészében hódolt Bács megyéig. A Felvidéken a határ nyugat felé szorosan összefügg a bányavidéki főkapitányság kialakulásával, csak általa érthető. Ismeretes, hogy a bányavidéki főkapitányság kezdetben csak 7 vármegyét (Zólyom, Liptó, Árva, Túróc, Bars, Hont, Nógrád) foglalt magába, a hajdani zólyomi grófság területét. Amikor Mária királynő 15í24-ban a grófságot nászajándékul megkapta, a 7 vármegye felett a kamaríagróf állt, aki egyúttal a zólyomi fő- ispáni tisztséget is betöltötte és a bányavárosok katonai védelmé­ért is felelt, bányavidéki főkapitány volt. 1554-ig magyar ember ezt a pozíciót nem tölthette be. A Wolfgang Puchaim után 1554-ben bányavidéki főkapitánynak kinevezett Balassa János már nem kamaragróf, de még zólyomi főispán volt. Ekkor a tö­rök közelsége miatt a bányavidéki fakapitányi tisztség katonai védelmi szerepe igen megnőtt. Dobó István főikapitánysága ide­jében (1562—1564) pedig kettévált a bánya vidéki főkapitányság és a zólyomi főispánság tiszte.17 Az előbbiekből következik, hogy a felső-magyarországi főka­pitányság létrehozása idején (1552—53), a már régóta fennálló adottságokból indulhattak csak ki, s ezért a kassai kerület He­ves—Gömör—Szepes vármegyékkel kezdődőleg terült el Erdélyig széles sávban; Borsod-Abaúj—Torna—Sáros—Zemplén—Ung—Be- reg—-Ugocsa—Máramaros—Pest—Solt—Külső-Szolnok, Szabolcs­Szatmár—Kraszna és Belső-Szolnok vármegyék tartoztak hozzá. A középkori hagyományok, az egyházi viszonyok kezdetben befolyást gyakoroltak a katonai igazgatási központok szervezésé­re, kijelölésére. 1547-ben az országos főkapitány állandóbb tartóz­kodási helyéül az országgyűlés ÉNY-Magyarországon Nyitrát, a 136

Next

/
Thumbnails
Contents