Bodó Sándor - Szabó Jolán (szerk.): Magyarországi végvárak a XVI-XVII. században (Tanulmányok) - Studia Agriensia 3. (Eger, 1983)
R. Várkonyi Ágnes: Végvár: állam, társadalom, mentalitás
fenntartására. Időnként változó mértékben, de mégis tetemes külföldi, olasz, spanyol birodalmi segélypénzeket kényszerült igénybevenni, nem beszélve a fegyverzetben, építészetben kifejeződő szellemi energiákról. Ma már tudjuk, hogy az ellenállóerő, teljesítőképesség több tényező függvénye, a demográfiai viszonyok, a termelő és az eltartott népesség aránya legalább annyira beletartozik, mint az ország természeti adottságai, piacviszonyai, a szállítás szervezettsége, az országos pénzgazdálkodás szintje, az utak minősége, a lakosság magatartás-kultúrája, vagy a történeti hagyományok és a közösségi szokásrendszerek. Ha már most ezekben az összefüggésekben vizsgáljuk a végvárak fenntartását és viszonyát az adott államhatalmakhoz, érdekes következtetésre juthatunk. A rendi magyar állam igen nagy erőkkel járult hozzá a végvárrendszer kialakításához és eltartásához. A végvári szervezet már meglevő alapokra épült, akár a várakat, akár a katonaság, az őrség magvát tekintjük. Számolnunk kell olyan tényezőkkel is az adón kívül, mint a reformáció révén kisajátított katolikus egyházi birtoktestek, a várfenntartásra lekötött dézsma, a váruradalmak termelése, a tölbb ezer főnyi jobbágy közmunkája a várépítkezéseken, vagy a szállításra mindenkor igénybevett robot. Mindez összegszerűen kifejezhetetlen, de összességében bizonyára nagyon tetemes érték. A rendi intézmények szervezőmunkáját hatalmas levéltári anyag dokumentálja, az élelmet, a takarmányt a szőkébb vagy tágabb értelemben vett várkerületek jobbágyai, vagy maguk a katonák teremtették meg. A nagybirtok, a főúri magánvagyon ugyancsak jelentős tényezőnek számított a védelmi övezet ellátásában és fenntartásában, ha nem is olyan kizárólagos értelemben, amint azt a régi történetírás állította. Hiszen gondoljuk csak meg, 1663—1664-ben Zrínyi szinte minden mozgósítható értéke rámegy a háborúra, de ez mégis csak csepp a tengerben, önmagában egyedül egyetlen ország sem tudott gátat vetni az országok sokaságából világbirodalommá duzzadt Oszmán hatalom hódító hadjáratainak. A Habsburg állam hozzájárulását nézve, a hatásók védelmének költségeihez talán a legfontosabb, hogy európai tektinélyével, 12
