Bodó Sándor - Szabó Jolán (szerk.): Magyarországi végvárak a XVI-XVII. században (Tanulmányok) - Studia Agriensia 3. (Eger, 1983)

Benczédi László: Végváriak életviszonyai a XVII. században

nemesemberek házába való beszállást, de az előtt már teljesen értetlenül álltak, hogy szállásuk után a polgárházakban is bért kell fizetniük, holott, mint írták, a város őfelségének a peculiuma.9

Ami a város falain kívülre szorultakat illeti, számukra Balassa Bálint nagy nehezen elérte, hogy 1677 őszén a város külső falához fabódékat, ún. kutyorlókat ragasszanak, ámbár az épületfa árát ez esetben is ki kellett fizetniük a polgárságnak.10 Ám ez a megoldás sem bizonyulhatott tartósnak, mert a városban megforduló Leslie és Strasoldo császári tábornokok már 1679 szeptemberében tűzveszélyesnek találták a viskókat, s szétszedették azokat.11 Mindezek után nem meglepő, hogy e kritikus időpontban a szálláshelyükről kitett korponai vitézék nagy számban tűntek fel a kuruc seregekben.

De a szállás dolgán kívül sok más vonatkozásban is ellentét támadt az őrség és a város tanácsa, illetve lakossága között. A városi bíró és senatus nem engedett conoiviseket a seregbe beíratni (a végbeliek szaporodjanak külső katonákból és hajdúkból — mondták), mert akkor — így hangzott az érvelésük — bármely városi lator a kapitányhoz fog szaladni, s beíratja magát, ami súlyosan veszélyeztetné a város ius gladium-át.12 Különösen a sereghez tartozó, oda beírt mesteremberek ügye váltott ki éles viszályokat, mert a város azt tartotta, hogy bármely mesterséget űző iparos csakis a megfelelő városi céh tagja lehet.13

Külön gondot okozott Korponán a várőrség vegyes nemzetiségi összetétele. A magyar őrség Balassa Bálinttól (illetve az ő gyakori távollétében mindenkori vicekapitányától), a német hadak Hoffkirchentől, a horvát egységek Kéry Ferenctől függtek, ami rengeteg hatásköri összeütközéssel és függőségi viszályokkal járt. Korponán is megfigyelhető, ami az egész országban jellemző volt: a külföldi katonaság kivételezett helyzete, s a magyar vitézek alárendeltsége. A korponai magyar őrségnek visszatérő panasza volt pl., hogy saját nyomorúságos szállásviszonyai mellett is neki kellett „sóval, tűzzel, gyertyával, ággyal” a német katonaságot eltartania.14 Gyakori siráma volt a korponai magyaroknak a faellátás hiánya is. „Az előbbeni végházákban — írta pl. 1670. december 13-án Szántó János korponai vicekapitány Esterházy Pál

104