Lénárt Andor: Az egri vár feltárásának története 1949-ig - Studia Agriensis 2. (Eger, 1982)
A várfeltárás harmadik időszaka
a Törökkertet vendéglővé alakítsák át. Magyaros stílusú vendéglőt terveztek. Ennek kettős célja volt. Egyrészt lehetővé tette^ hogy a várban a nyári melegben megfáradó idegenek megpihenjenek, másrészt a tiszta jövedelmeket a vár további feli tárásainak költségeire fordítsák. A jövedelemben biztosak voltak, mert úgy tartották, hogy nemcsak az idegenek, hanem a^ egriek számára is kedves, látogatott vendéglő lesz ez. — Az épületet és a berendezést Popovits István mérnök tervezte. Az új vendéglőt 1933. május 4-én bemutatták a várkutatók a hatóságoknak és mindazoknak, akik létesítéséhez anyagilag hozzájárultak.97 Május 6-án, szombaton délután három órára a sajtó útján meghívták a vár barátait a vendéglő felavatására. — A nagyközönség részére pedig 7-én, vasárnap nyitották meg a Törökkertet. A feltárás vezetői igyekeztek a várban folyó munkát megismertetni ország-világ előtt. Minden lehetőséget megragadtak, hogy minél több látogatót hozzanak a feltárt romok megtekintésére Egerbe. Annál inkább is szükséges volt ez, mert a hivatásszerűen az egri idegenforgalmi propagandával foglalkozó szervek sem ismerték még a várat és a várost igazán. „Az Északmagyarországi Idegenforgalmi Szövetség semmit sem tud Eger műemlékeiről!” — kesergett az Eger újságírója. Tizenöt sorban csupán általánosságokat közöl olvasóival az az Ütmutatő, melyet a Szövetség adott ki az általa az ország meglátogatására érdemesnek tartott helységekről. Eger város mindössze „arról nevezetes, hogy Miskolccal autóút köti össze”. Azt megemlítette ugyan általánosságban, hogy egyike Magyarország legérdekesebb városainak. De amíg a miskolci villamost, a kávéházakat és az avasi pincéket propagálta, egy szóval sem említette az egri várat, a világon egyedülálló kazamatarendszerével, vagy a líceumot, melyhez hasonló barokk műemlék nincs Kö- zép-Európában. — Az újság szerint vagy elfogultság vezette az Ütmutató szerzőit; vagy (s ez a valószínűbb), nem ismerték azokat a helyeket, amelyekről írtak. „Különben nem történhetett volna meg, hogy Egerről, melyet az angol magazinök oloo
