Lénárt Andor: Az egri vár feltárásának története 1949-ig - Studia Agriensis 2. (Eger, 1982)
A vár tervszerű és szervezett feltárása 1925 és 1932 között - A Zárkándy-bástya feltárása
romhalmazzá degradált az idő és műemlékké az évszázadok fejlődő kultúrája. Az egri Dobó-unokák a magyar múlt egyik érdekes műemlékét azonban nem becsülték meg, hanem nyugodtan nézték, hogy a vasútvonal ketté vágja a felső várat, — és emiatt csak Gárdonyi Gézának sírt fel a lelke. Védelmébe vette azt, és hirdette, hogy nem kell mindent a rideg anyagiasság szemüvegén keresztül nézni, hanem szeretnünk kell azt a kedves emléket, amelyet az elesett egri hősök lelke leng körül, még akkor is, ha már semmi hasznát nem vesszük annak. A »láthatatlan ember« szava sokáig nem talált meghallgatásra. És a várnak a Servita utcai kertekre néző része, valamint a Bolyky-bástya évről évre omladozott; — a lehulló kövek pedig egy-egy emléket temettek el magukkal. Tagadhatatlan, hogy Egerben több műemlék van, mint ahány ember, aki megbecsüli azokat. És a műemlékek száma pár év múlva ismét szaporodni fog. ... Ha Pálosi professzor munkája elkészül, úgy reggeltől estig lehet majd sétálni a földalatti várban; és messze földről jönnek idegenek Egerbe, hogy gyönyörködjenek abban a labirintusban, amelynek egész Közép-Európában nincsen párja. Azok a szőlősgazdák pedig csalódni fognak, akik így gondolkoznak: Ássák a vár alatti folyosókat? — No nekem is jó lesz egy darab belőle — borospincének. 16. kép. A Setét-kapu (1929) 40
