Lénárt Andor: Az egri vár feltárásának története 1949-ig - Studia Agriensis 2. (Eger, 1982)
A vár tervszerű és szervezett feltárása 1925 és 1932 között - A feltárás sajtóvisszhangja
kesztője ekkor Óriás Nándor dr., jogakadémiai tanár, kollégája Pálosi Ervin dr.-nak; és mint a kereskedelmi iskola igazgatója, igazgatója Lénárt Jánosnak. Pálosi ezenkívül munkatársa is a lapnak. Ez időben az újság több vezércikkét ő írta. Az újság a maga riportos eszközeivel a várható negatív eredményekre is állandóan felhívta a figyelmet. Ezt tette Jakab József Kincskereső gyermekek az egri várban című írásában. „Negyvennyolc óráig étien szomjan barangolt a földalatti folyosókban egy kilenc éves fiúcska. Két gyermek expedíciója a török basák elrejtett kincsei után. (Ezek az alcímek.) Mióta dr. Pálos Ervin az egri cserkészekkel föltárta a kazamatákat, a gyermekvilág érdeklődése fokozottabb mértékben fordult az egri vár földalatti útjai felé. S a kincsekeresés ösztöne is felébredt. Vasárnap, 15-én délben határozta el magát a kincskutató expedícióra két egri apróság, a kilencéves K. J. és a tíz éves H. S. A kutatáshoz gyertyát is beszereztek, s így fölszerelve, a Bolyky- bástyán leszálltak a vár sötét alagútjaiba. Egész délután barangoltak a kazamatákban, régi fegyvereket, kardokat fedeztek fel a beszögellésekben, de a török basák kincses házát, az arany és ezüstöt, színültig töltött hordókat és a csapóajtókat nem tudták fölfedezni. Későre járhatott már az idő. A gyomor nem akarta acceptálni a kincsásó missziót, és jogait kezdte követelni. A gyertyák egyre másra elhamvadtak. S a két, reményeiben csalódott fiúcska visszafelé indult. ... De H. S., akinél a gyertya volt, véletlenül elszakadt K J.-tól és éjféltájban szerencsésen meglátta a Bolyky-bástyát. A kilencéves K. Józsi azonban egyedül maradt az éjszakai sötétségben a félelemmel és a kísértetekkel, 48 óráig bolyongott a magára hagyott kisgyermek és a sorsa a legteljesebb bizonytalanságba veszett volna, ha a véletlen nem jő segítségére. Fejes Sándor 11 éves fiúcska kedden délután a Bolyky-bástyán játszadozott. Abban állt a szórakozása, hogy köveket dobált a kazamata mélyébe. A bekoppanó kövek zajára figyelmessé lett az éhségtől és rettegéstől csaknem eszét vesztett kisgyermek, és végre sikerült megtalálnia az annyira óhajtott világosságot, a kijárat felé derengő utat, A sápadt, elgyötört fiúcskát Fejes Sándor vitte haza a kétségbeesett szülőkhöz. Azóta K. J. kiheverte nemcsak a földalatti barangolással járó fáradalmakat, hanem a kincskeresés betegségét is. A kincset majd később fogja megtalálni a könyvekben és a tudásban az én két kis barátom, és ha sejtelmem nem csal, még sötétebb mélységekre is le kell szállniok érette az egri vár kazamatáinak mélységeinél (Jakab József.)”23 31
