Lénárt Andor: Az egri vár feltárásának története 1949-ig - Studia Agriensis 2. (Eger, 1982)

A vár tervszerű és szervezett feltárása 1925 és 1932 között - A feltárás sajtóvisszhangja

korunk indiánregényes játéktanyája most már szép tágas bejárattal és cserkészkezek alkotta vastag deszka kapukkal van ellátva. Dr. Pálosi Ervin tanár, aki most vezet bennünket a földalatti Eger rejtelmes mélységébe, két lakatot is kinyit, míg felpattan a széles ajtó és a szürke kőfalba vájt lépcsőkön bejutunk az egri vár alagútjaihoz vezető földalatti folyosóra. Ez a folyosó elég meredeken vezet lefelé, és 10—15 méter után két ágra oszlik. A jobboldali ág elején csigalép­csőn még mélyebbre jutunk. Itt már nagyon sok a föld az alagútban. Addig míg ezt el nem távolítják, csak kétrét görnyedve haladhatunk tovább, mintegy három méteren. Most valahol az eger—putnoki vasút sínéi alatt haladunk. Valami morajt is hallunk. Talán a vonat robog éppen fölöttünk. Hirtelen ismét tágas folyosóra értünk, és körülbelül 170 (!) méteren át vígan megyünk előre dr. Pálosi után, aki hatalmas kar­bidlámpájával itt egyedüli vezetőnk, világítónk, magyarázónk. A vár falában megyünk előre egészen a Bebek bástyáig. Itt a fo­lyosó követi a fal kanyarulatát a Törökkert sarkáig. Itt ahelyett, hogy a falban menne tovább, tíz méter kiugrást képez a folyosó a renovált falak alatt a sínek alá. Csak most vesszük észre, mikor Pálosi tanár figyelmeztet rá, hogy ezekből a földalatti folyosókból minden öt méter­nyi távolságból szelelőlyuk nyílik fölfelé. Egyik másik fél méter át­mérőjű. Néme'yik ilyen lyuk egészen szabad, és a mélyből az eget lát­hatjuk rajta keresztül. Itt a Bebek-bástya északkeleti sarka táján kezdődik az a rész, ahol földdel vannak eltömve a mély alagutak. Erről az eltömésről azt mondják egykori feljegyzések, hogy a híres nagy ostrom idején a törö­kök ezen a helyen aknát fúrtak a vár felé. Mikor azonban beértek a folyosóba, a várbeliek észre vették és földdel tömették el a török előtt mintegy 15 méter hosszúságban a folyosót. Pál ősi ék természetesen most ezt a nagymennyiségű földet is eltávolítják és a folyosónak ezt a részét is járhatóvá teszik. Az említett alagútból fölfelé vezető lyukakon, melyek csak olyan szélesek, hogy egy ember éppen átfér rajtuk, feljutunk egy másik fo­lyosóba, amely az előbbi fölött párhuzamosan vezet. Ettől a folyosótól emberszélességnyi szűk alagút visz meredeken lefelé egy földalatti kút­hoz. A szűk folyosón azonban nem tudunk messze jutni, mert egyre mélyebben süppedt az iszapba a lábunk. Másfélórai út után visszafelé indultunk a földalatti világból. Hol kényelmesen sétáltunk, hol görnyedtünk, hol pedig csak hasoncsúszva követhetjük Pálosi tanárt. Egyik folyosóból egy másik folyosóba is vezet lefelé egy út. Tehát sokhelyen három sor földalatti folyosó halad egy­más alatt. Néhol oldalt tágas termekké bővülnek az alagutak. Meglehetősen fáradtan jutunk ki ismét a szabadba a Bolyky-bás- tya gyepes oldalára. Mintha bányászok volnánk, sáros, iszapos, homokos, kormos a ruhánk, az arcunk, a kezünk. Megilletődve nézzük a ránk­tapadt iszapot, homokot, földet, mely onnan a mélyből való, s mely talán a törökverő egri hősök vérét itta magába valamikor régen, 1552- ben. 29

Next

/
Thumbnails
Contents