Csiffáry Gergely: Egri céhemlékek - Studia Agriensis 1. (Eger, 1982)
A céhek lakomaedényei
nevezést alkalmazzuk. Ezt azért tesszük, mert az utóbbi tárgytípus — a tagság összetartozását jelképező céhes korsó —, méretben és kivitelben is eltér a többitől. A megnevezések ilyen használatára azért is szükség volt, mert a céhes szakirodalomban sem egyértelmű e fogalmak használata. Céhes bokályok A bokály különleges kancsóforma. Meghatározása szerint: karcsú, egyfülű, körte alakú, cserépből készült borosedény, hasa alacsony, nyaka elszűkül, majd újra kiszélesedik. Függőleges füle oldalt indul ki, lejjebb, mint a száj széle. Feneke keskeny, néha kis talpa van. Szája kerek, ki ön tője nincs. Ritka esetben mázolatlan. Néhol kancsó, korsó a neve.73 A bokály elnevezése Székelyföldről származik, valószínűleg Erdély igényelte ezt az edénytípust, amelyet délkeletről vett át még a habán fazekasok telepítése előtt. Bár a bokály a Dunántúl egyes részein is ismert volt, ott „bokála” a neve. Az Alföldön nem használták. A bokály forma kedvelt volt a Felvidéken, Erdélyben és a Sárközben.74 Csizmadiacéhes bokály (10. kép) A bokály talpán levő festett M betű alapján és egyéb jellemzői figyelembevételével a XVIII—XIX. században készült habán fazekasmunkának tartjuk.75 E tárgynak közvetlen egri céhes kapcsolatáról nincs tudomásunk. A bokály nem szerepelt a magyarországi céhes kézműipar forrásanyagának kataszterében. Ötvöscéhes bokály (11. kép) 1764-ben készült, alvinci habán kerámia. A bokály on található ötvös céh jel vény egy nóduszos kehely t, 3 ékköves gyűrűt s egy reszelőt ábrázol. 1450-ből van adatunk osztrák és cseh területről, hogy ötvösök céhjelvénye 3 nóduszos kelyhet és egy ékköves gyűrűt ábrázol.70 A bokály díszítményei között azokat a tárgyakat találjuk (templomi kehely, gyűrű), melyek egyben az ötvösök remekben készült munkái, s a szakma jellemző termékei voltak.77 30
