Csiffáry Gergely: Egri céhemlékek - Studia Agriensis 1. (Eger, 1982)

Céhpecsétnyomók

táival letapossa, szarvával felnyársalja, de ha szűz leány szól hozzá, annak szavára megszelídül, engedi, hogy a leány el­fogja, fejét ölébe hajtja és várja annak simogatását. Ez a magyarázata, hogy a középkorban a szűziesség szim­bólumát és a házastársi hűség védelmezőjét látták benne. A keresztény ikonográfiában Jézus jelképe; az egyszarvú­val, mint a szűziesség jelképével jelenik meg Szűz Mária, Szent Ágota. A középkori világi ikonográfiában az ártatlanság szim­bóluma.45 Nem véletlenül került a késő középkorban Eger város címerébe. Az előzményekhez tartozik, hogy az egyszarvú sze­repel Fenessy György egri püspök (egri püspöksége 1687— 1699 között) családi címerében.40 A török elnyomás alól felszabadított Eger várost 1688-ban I. Lipót a szabad királyi városok sorába emelte. Viszont ké­sőbb Eger két egyházi földesura (a püspök és a káptalani tes­tület) az uralkodó előtt igazolni tudta az Egerre vonatkozó év­százados birtokjogát. Ezért az uralkodó 1694-ben visszavonta Egertől a rövid életű szabad királyi városi címet, s rákénysze- rítette lakosaira a kettős földesuraságot. Ezzel egyidőben megszüntették a szabad királyi város pe­csét- és címerhasználatát, s helyette újat kaptak. Ez az új címer tükrözte a megváltozott állapotot. Igaz, a bástyás város­fal a városi jellegre utalt, de a Fenessy-címerből kölcsönzött egyszarvú a karddal, a reácsavarodó kígyóval és csillaggal már a püspök földesuraságát szimbolizálta ezentúl. Az új városi címeren szereplő sas, a város másik földesurának, az egri káp­talannak a jelképe. Az egri káptalannak a védőszentje Szent János evangélista volt, őt az evangéliumi könyvről felszálló sas jelenítette meg. Ezt az 1694-től általánosan használt régi címert 1974-ben hivatalosan szüntették meg. Ez évben a Minisztertanács sza­bályozta az egész országra kiterjedően a helyi címer és zászló alkotásának a rendjét. Ezt követően valamennyi városi tanács rendelettel állapította meg címerét és zászlóját, annak haszná­latát;47 19

Next

/
Thumbnails
Contents