Csiffáry Gergely: Egri céhemlékek - Studia Agriensis 1. (Eger, 1982)

Céhzászlók

los-, esztergályos-, lakatos-, puskaműves-, üvegescéhnek (pecsétnyomó, ládakulcs, zászló, remek), s hasonlóképpen a magyar szabóknak (1—1 behívótábla ill. behívójegy, láda, zászló).

Azok az egri céhek, melyekből 3 tárgy maradt ránk: az egri kalaposok (pecsétnyomó, láda, céhserleg), kerékgyártó-kovácsok (2 zászló, láda). Két tárgyuk van a múzeumban: a csizmadiáknak (2 láda), a cipészeknek (kulacs, zászló) és a szűrszabóknak (láda, zászló).

Mindössze egy-egy tárgy emlékeztet a helyi ács-kőfaragó- kőműves- ((láda), borbély- (láda), szűcs- (láda), német szűcscéhre (pecsétnyomó), s csak a zászlajuk van meg: a csapók- posztósok, fazekasok, kefekötők, szőlőmívesek, takácsok, tímárok egri céheinek.

A céhes emlékek népünk múltjának, történelmének igen értékes részét alkotják. Megismertetésük fontos feladat a történészek számára. Mint az előzőekben is láttuk, az egyes tárgyak meghatározása, azonosítása, egy közösség életében betöltött szerepének felderítése, gyakran igen sok utánajárást, hosz- szú, aprólékos munkát igényel. De mindig érdemes ezt elvégezni, mert ezzel elődeink mindennapját ismerhetjük meg. Hiszen a történelmet nemcsak a harcok, a nagy csaták, a hőstettek alkotják. A hétköznapok ismerete nélkül szegényebbek lennénk. Bizonyságul álljanak itt Sütő András erdélyi magyar író intő szavai: „ a múltjából kiforgatott, hályogos szemmel vakoskodik a jövőnek küszöbén.”

138