Szalainé Király Júlia et al.: Játsszuk el! Négypróbás Ovimúzeum. A Dobó István múzeumpedagógiai programja óvodások számára (Eger, 2017)
Az aknafigyelők, a Dobon borsó elnevezésű játék, érzékelő, megfigyelő képességüket fejlesztette. A vitézi próbatétel egyik eleme az volt, ahol úgy kellett mozogni, hogy a csengő ne szólaljon meg. Ez nagyban hozzájárult a figyelem, szem-láb koordináció fejlesztéséhez. Egy másik elem a mocsárjárás, amely az egyensúlyérzéküket, szem-láb koordinációjukat fejlesztette. Mivel gyermekeink teljesítették a vitézi próbákat, így oklevelet vehettek át jutalmul. A sötét alagútrendszerben bátorságról kellett tanúbizonyságot tenni. Izgalommal várták, hogyan tudunk onnan kijutni. A látottakat beépítettük a játékidőbe, várépítés építőjátékkal, homokozóban. Labirintus játék. Várról szóló dalok, mondókák felelevenítése. Ábrázoló tevékenység során kartonból várkészítés és ehhez kapcsolódva síkbáb katonák készítése mikrocsoportos formában. A közös munka fejleszti a gyermekek toleranciáját, csoportos együttműködésre ösztönöz. A gyerekek a foglalkozás után napokon keresztül élményeik hatására majd minden játéktevékenységükbe beépítették, belejátszották a látottakat, hallottakat. Már másnap papírt, ceruzát ragadtak, és spontán várat, ágyúkat rajzoltak, többen a felöltöztetett török basát, a lányok inkább a bábozásról részleteket (palotát, gyémánt félkrajcárt, kiskakast). Építő játékukban viszszaköszönt a várfal faépítőkből, legóból egyaránt, sőt a tavalyi nagycsoportból „megörökölt” fiunknak eszébe jutott a „szivacsvár”, és abból is építettek. Mivel nagyon jó időben történt a várbeli foglalkozás, még a várépítés az udvaron is folytatódott: gallyakat gyűjtöttek, azokból tördeltek „katonákat”, ágyúkat, a lányok nemzeti színű zászlót színeztek, amit ki is tűztek a vár tetejére. Szabadidőben énekelgették az ott felemlegetett dalokat, verset, mondókat, ha valamelyiket elfelejtették, rögvest segítséget kértek, „mit nem mondtunk még óvónéni?” Bábozni bármikor bábozhatnak, de a várlátogatás után természetesen a „Kiskakas gyémánt félkrajcárja” c. mese volt sokáig a sláger. Szabadidős tevékenységük során újra és újra beszédtéma volt a vár, az ostrom, és nap mint nap újabb ismeretekkel egészítették ki mondandójukat, amit otthon a családtagokkal történt beszélgetés során hallottak. Ostorosnak is van a néphagyomány szerint egy törökkori emléke: a Csúnya-munka, amelyről több anekdota is kering: a várból alagút vezetett az építményhez, ún. menekülési útvonal, ill. könnyű bejutás a várostrom idején megfigyelőpont, tiszta időben ellátszik egészen a Tiszáig. A várban történt foglalkozás zárásaként ellátogattunk a Csúnya-munkára, és újra átbeszélgettük az átélt élményeket.
