Szalainé Király Júlia et al.: Játsszuk el! Négypróbás Ovimúzeum. A Dobó István múzeumpedagógiai programja óvodások számára (Eger, 2017)
Vitéz Oklevélfaló Egerke meséje AZ EGRI VÁR TÖRTÉNETE Kedves Barátaim! Vitéz Oklevélfaló Egerke a nevem. Őseim ezer éve élnek ebben a gyönyörű, sok-sok viharos évet átélt várban, s milliónyi történeten rágták át magukat — többször, a szó legszorosabb értelmében. Mesterembereknél, püspököknél, várkapitányoknál szolgáltak, részesei voltak harcoknak, pusztításnak és építkezéseknek is. Néhányan a pompa, a bőség, míg mások a szűk esztendők egerei lettek, s ha nem vigyáztak, szegényebbek voltak még a templom egereinél is. Ma már békésebb idők járnak. A várat muzeológusok, múzeumpedagógusok, gyűjteménykezelők, és megannyi különleges mesterember vette birtokba. Nekem is új munka után kellett néznem. A gondos gyűjteménykezelés miatt nincs számomra megrágnivaló, így hát idegenek vezetésére adtam a fejem. Persze nem panaszkodom, mert a látogatók rengeteg finomságot hagynak nekem. Napközben a kiállításokat járom, éjszaka pedig az ódon földalatti járatokban újra élem azt a sok szép mesét, melyet nagyapám és apukám mesélt nekem a vár dicső korszakairól. Első királyunk, Szent István Egerben 1001 és 1009 között püspökséget alapított, s ezzel elkezdődött egy nagyszerű város nem mindennapi történelme. A mi családunk az építkezések megkezdése után a ma már „Királyszékének” nevezett dombról költözött be a püspöki központba. Hamarosan hozzákezdtek egy hatalmas építkezéshez. Háromhajós székesegyház nőtt ki a földből nagyon sok ügyes kőfaragó, kőműves keze nyomán. A falakat freskók díszítették, padlóját pedig márványból készült mozaikok borították. Azonban nem sokáig örülhettek a fejlődésnek! A tatárok betörtek Magyarországra. A döntő ütközetre Muhinál került sor, ahol a magyar csapatok vereséget szenvedtek. A tatárok nagy pusztítással és foglyokat ejtve hagyták el hazánkat. IV. Béla király a tatárjárást követően rendelte el a kővárak építését, ennek értelmében az egri püspökség székhelyén, a Várdomb katonailag fontos pontján erődítmény épült. Az engedélyt Lambert püspök kapta meg. Egyik ősöm akkor érkezett meg Egerbe, mikor elkezdődtek az építkezések. A vár építkezésén a szakmunkát idegen iparosmesterek végezték, de Eger lakossága is részt vett ebben. A város hatalmas fejlődésnek indult: az építőknek enni, lakni, ruházkodni kellett. Ennek köszönhetően a várat körülvevő falvak várossá szerveződtek. Jelentős szerepük volt a szerzetesrendeknek
