Császi Irén szerk.: „Ki játszik ilyet?” Játékhagyomány és játékdivat (Eger, 2010. április 21-október 17.)

„Divatosnak lenni..." Hölgydivat-gyermekdivatbabadivat A babák ruhája mindig megegyezett az adott kultúrában viselt gyermek és női ruhákkal, a női divattal. A 20. században a női divat nagy változáson ment keresztül, az 1900-as évek elején jelentek meg az uszályos ruhák és a tunikák. A csipkegallérral díszített csinos kosztümök az utcai viseletben terjedtek. A sokféle csipke mellett zajmedlivel (díszítővarrással) tették divatossá a blúzokat, sapkákat. A gyermekdivat iskolás kortól követte a felnőttek öltözetét. A divatos gyermek és leányka ruhákat a Budapesti Bazár (1862-től) és a Divatszalon Gyermekfüzete (1888-tól) kínálta, Kitűnő minőségű biszkvit babafejeket készített a Simon és Halbig cég, mely 1869-ben létesült Türingiában. A „babaautomata", a gyermekét ringató anya 1892-1896 között készülhetett. A baba zenélőszerkezetes ágyban fekszik, felhúzás után az óraszerkezet mozgásba hozza a zenélő mechanizmust és a réz ágyban fekvő babát. Működéskor az anya fölül, ringatja gyermekét, majd lefekszik. A leltárkönyvi bejegyzés szerint a milleneumi kiállításon szerepelt. valamint a nagy áruházak, mint a Párizsi Nagy Áruház (1911 -tői). A kislányok babáin pedig a hölgyek és kis gazdáik öltözete hirdette a mindenkori babaruhadivatot. A babák öltözete a kelméből készült fehérneműtől a harisnyán át a sapkáig, a selyem-vagy bársonyszalagos barhent kalapkölteményig, gazdag tárát mutatta a gyermekdivatnak. A babázás, babaruházás a közös játékalkalmak a családi és közösségi életre készítették fel a lánykákat. A biszkvitporcelán-fejű divatbabák elegánsan öltözött fiatal hölgyek stílusos ábrázolásai voltak. Az 1860 és 1880 közötti időszak a francia és német divatbabák fénykora volt. A biszkvit fejhez rögzített, kitömött bőrtestű babákat új testtípusok követték és a bőr végtagokat biszkvit alsókarok és lábszárak váltották fel. Majd a masszatestű, papírmasé babák végtagjait gömbcsuklóval tették hajlíthatóvá. Csapos-csaplyukas izületek és gömbös-vápás izületek tették lehetővé a végtagok mozgatását. Türingia a 19. század elejétől számos babakészítő műhelynek és porcelángyárnak adott otthont, ahol biszkvit babafejeket, néhol tagokat is készítettek. Gyakran a biszkvit babafejet német porcelángyártótól vásárolták, s összeállították a francia gyártmányú babatestekkel. A baba származási helyét a feje árulja el. A gyártók a tarkóba vésték a babajegyet, ami a védjegyet, a gyártó nevét, az országot, az öntőmintaszámot és méretét jelölhette. A kiállításban az alábbi türingiai gyártók biszkvit fejű babái láthatók: Simon és Halbig cég, Heubach fivérek, Arthur Schoenau, Carl Hoffmeister és Armand Marseille. ÍM Babakalap 19. század vége 20