Császi Irén szerk.: „Ki játszik ilyet?” Játékhagyomány és játékdivat (Eger, 2010. április 21-október 17.)

„Csigabogagyere ki, Ég a házad ideki, Sós vízbe teszlek, Borsos vízbe teszlek, Onnan is kiveszlek." (Fedémes, Borsai Ilona gyűjtése, 1975.) „Süss ki, süss ki jó verő, Ne menj Maconkára, Mert Maconkán Sót törnek, borsot törnek, Tökvei harangoznak, Iborkával csöngetnek, Eredj Jel az égbe, Mondd meg Apollónak, Terítse ki köpönyeget, Adjon Isten jó meleget, Süssfel nap, Szent György nap, Amott van egy kis bárányka Majd megfagy!" (Bükkszék ) Kicsi vagyok én, majd megnövök én..." Ölbeli gyermekek játékai Egerszalóki család, 1910-es évek. A játék szerepe sokrétű volt a hagyományos falusi életben. Az édesanyák, a nagyanyák, vagy nagyobb lánykák gyakran dajkálták a kisbabát. Altatókkal vagy Mária-énekekkel, zsoltárokkal ringatták, arcsimogatókkal, pacsit adókkal, ujjasdival, csiklandozókkal, lovagoltatókkal tanítgatták az anyanyelvre, az énekre, a ritmusra. A kisbaba a játékok által ismerkedett saját testével, s ahogy kilépkedett a belső térből az udvarra, mondókák, hangutánzók segítségével kezdett ismerkedni a természettel, az állatokkal, a napszakokkal, az időjárással és az évszakokkal. Kislány „ülcsikben" "Ns«^^ Balaton, Bakó Ferenc felv. 1955. Lúdgége csörgő . . , 't . t j ^ Szihalmi Tájház Ahogy beszelni kezdett a kisgyermek, egyre jobban részese lett a vallásos nevelésnek. Felekezetnek megfelelően megtanították a reggeli imát, harangszóra az Úr 9