Skvarnova Monika: Drótosok. Drótos mesterség és művészet (Eger, 2006. május 18-szeptember 30.)

Drótos műhely New Yorkban, 20.század eleje és a posták részére, Oroszországban pedig kellékeket és berendezéseket az egészségügy, a közlekedés és a kőolajipar számára. A műhelyek nagy része az áruválasztékot katalóguson keresztül ajánlotta, némelyeket több nyelven is kiadták. A műhelyek termékeit házaló kereskedők - hauzírok- is értékesítették. A műhelyekben a kézi munkát a gépivel kombinálták, ami jobb minőségű és pontosabb termékekhez vezetett, s ezt tükrözik a 19. század második felében és a 20. század elején a világkiállításokon kapott elismerések. A legjelentősebb elismerések egyikét a varsói műhelyt alapító Jozef Holánik-Bakel' nyerte el, aki az 1911. évi római ipari és mezőgazdasági kiállításon aranyérmet és fődíjat kapott. Ezeket a luxus kivitelezésű és áruválasztékú termékeiért (vázák, dohányzókészletek, gyümölcs adagolók, kosarak, tálak) kapta, amelyek eltértek a hétköznapi drótos termékektől. Darabjai finom sárgaréz drótból fonottak és galvanizálással ezüstözöttek vagy aranyozottak voltak. Történelmi alakú vázákat, dohányzó készleteket, dóznit, kosárkákat, gyümölcsös tálakat készített. Formájuk a 19. század végi fém- és porcelánedényeket idézte. A hagyományos drótosság megszűnése A sikeres vállalkozói időszak után az első világháborút követően a drótos ipar történetében visszaesés következett. A drótosok Európából visszatértek Szlovákiába, amely Morvaországgal és Csehországgal együtt a drótos munka egyedüli felvevő piaca maradt számukra. Érvényesülésük további lehetőségeit a mindennapi élet korszerűsödése és Szlovákia iparosodása állította meg, amivel a társadalom peremére került a hagyományos kézi munka. Jozef Holánik- Bakel': Váza és kosárka horganyzott drót, arannyal galvanizálva, 1940-es évek 5