Berecz Mátyás – Péterváry István: A világ fegyverei - A fegyverek világa. Péterváry-gyűjtemény (Eger, 2005)

Európa fegyverei

/\ töltési művelet meggyorsítása érdekében Qusztáv Adolf svéd király 1620-as években bevezette a papírhüvelybe csomagolt előre kimért lőportöltetet, majd a golyót is magába foglaló papírtöltényt. Az újításnak köszönhetően a puska (muskéta) megtöltése már nem igényelt többet 1-2 percnél. A papírtöltény használata több mint 200 évig változatlanul megmaradt. A kanócos lakatszerkezet már elég biztosan gyújtotta a lőport, de nehézkes kezelése sok gondot jelentett. A fegyver csak állandóan izzó kanóccal működhetett, így eleinte nagy gondot okozott a gyorsan fogyó anyag pótlása, túl nagy volt a puska „kanócfogyasztása". Fokozottan érzékeny volt a szeles és esős időjárásra is. A probléma a Franciaországban 1640 körül feltalált kovás gyújtószerkezettel oldódott meg. Ez a spanyol ütőszerkezetből alakult ki. A megoldás lényege, hogy a puska lőportöltetét a kakas szájába rögzített kovakő darabnak a serpenyőfedél nyúlványához való csapódáskor keletkezett szikra gyújtja be. Az új lakatszerkezet a puskát egyszerűbben kezelhető fegyverré tette. A kovás gyújtószerkezettel csaknem egy időben született meg egy másik találmány: a szurony. A döfő fegyver és a kovás puska egyesítése, a szuronyos flinta korszakalkotó találmány volt, és a harcászat jelentős átalakítását eredményezte. Egyetlen fegyverben együtt volt a távolra ható lőfegyver és a közelharc eszköze, a lándzsa. A kezdetben a csőbe, majd a csőre erősített szúrófegyver fölöslegessé tette a lándzsát és a pikát. *3k % .. .tf * v * f ' • I í A szuronyos kovás puskáról a nagy hadvezérek, köztük Napóleon is úgy nyilatkozott, hogy a legtökéletesebb lőfegyver, melyet az ember feltalált, és legalkalmasabb a hadseregek felfegyverzésére. A szuronyos flinta közel 150 esztendőn át uralta a csatatereket. Az elismerések ellenére is igen kis teljesítményű fegyver volt. Szélben és esőben megbízhatatlanul működött. A kovakő 20-30 lövés után elkopott. A találati valószínűsége is nagyon alacsony volt. A lőtávolság legfeljebb 600-700 méterig terjedt, de 250 méteren túl az átütőerő gyakorlatilag megszűnt. A puska lövedéke közelről a 4 centiméteres tölgyfát és 5 centiméteres fenyőfát ütött át. Mivel a puska teljesítménye nem volt fokozható, a tűzhatás növelésre az egyik lehetőség a tömeghatás kihasználása volt, minél több puska egyidejű tüzével pótolni az egyedi fegyver hiányosságait.