Berecz Mátyás – Péterváry István: A világ fegyverei - A fegyverek világa. Péterváry-gyűjtemény (Eger, 2005)

Ausztrália, Amerika, Afrika és Ázsia feqyverei

TOROK 1874 M PEABODY-M ARTINI PUSKA SZURONNYAL 1874 M TURKISH MARTINI - PEABODY INFANTRYSHOTQUN WITH YATAQAN BAYONET Űrméret: 13, 2 mm. A török gyalogság rendszeresített fegyvere. Az egylövetű, hátultöltő rendszerű puska fém részei gyárilag barnítot­tak, tisztítóvesszője vas, minden alkatrészében beütött csillag-félhold és betűjelek találhatók. A zárszerkezet balol­dali felirata: „PEABODY & MARTINI PATENTS MAN. F. D. BY PROVIDENCE TOOL CO. PROV. R. I. U. S. A.". Jobb oldalában Abd-al-Aziz török szultán „túrája" (pecsétje) látható. A hozzá tartozó tekintélyt paran­csoló szurony a korszakra jellemző kettősívelésű jatagán. Széles, robosztus pengéje egy széles vércsatomával ellá­tott, keresztvasa félkörben aláhajló, gombban végződő markolata öt szegeccsel erősített recés bőr. Pengetőben „B", markolatban „C" „O" beütések láthatók. Hüvelye vasszereiékes préselt bőr. A hátultöltő lőfegyver gondolata majdnem olyan régi mint maga a puska, vagy az ágyú. A lőpor felhasználásá­nak legkezdetibb időszakában is megkíséreltek hátultöltő fegyvereket ké­szíteni azonban a cső és az elzáró szerkezet egymáshoz illeszkedő felüle­teinek tökéletlen megmunkálása következtében nem sikerült a hátrafelé ki­áramló lőporgázokat elzárni. Ezért kényszerűségből elöltöltő csöveket ké­szítettek. Hadihasználatra alkalmas hátultöltő puskák gyakorlati megvalósításával a 19. század közepe óta foglalkoznak; a technika tökéletesedése, a mind pontosabban dolgozó szerszámgépek ekkor ezt már lehetővé tették. A tö­mítés kérdését a fém töltényhüvely alkalmazásával sikerült véglegesen meg­oldani. A fémhüvelyű töltény szilárdan egységbe foglalja a lőportöltetet és a lövedékei tökéletesen biztosítja a cső gázmentes lezárását. Az új gyártású fegyvereknél a zárszerkezet szempontjából több egymástól eltérő szerkezeti megoldás alakult ki. A körmozgású tömbzár első típusát az amerikai Peabody tervezte 1862-ben. Találmányát a svájci Martini az 1868-ban készített fegyverénél tökéletesítette tovább. Az egyszerű szer­kezei a lapos kézies forma a tömbzáras puskákat igen kedveltté tette. To­vábbi előnye ennek a rendszernek a nagy tűzgyorsaság. A Martini rendszerű puskát átvette Törökország; Portugália, Románia és Kína. Angliában ezt a puskát Henry-Martini néven rendszeresítették. A fegyver a 1877-1878. évi orosz-török háborúban a török félnek jó szol­gálatot tett. Volt azonban volt egy Achilles-pontja is, mely az 1878-79­es zulu háború első időszakában az angolok számára katasztrofális követ­kezményekhez vezetett. A többi korai hátultöltő fegyverhez hasonlóan a Henry-Martini puska is hagyományos fekete lőporral töltött lőszert tüzel­te. A lőpor égéstermékei a viszonylag nagy tűzgyorsaság miatt hamar el­szennyezik a csövet és a zárszerkezet alkatrészeit, így a puskát rövid idő­közönként tisztítani kellett. Isendlavanál a túlerőben levő zulu sereg lero­hanta az angolok egyik zászlóalját. A folyamatos tüzelés miatt a katonák puskái 20-25 lövés után „besültek* használhatatlanná váltak; így a zu­luk tömegrohama elsöpörte az angolokat,- az egész egységet lemészárolták. 22

Next

/
Thumbnails
Contents