Berecz Mátyás – Péterváry István: A világ fegyverei - A fegyverek világa. Péterváry-gyűjtemény (Eger, 2005)

Ausztrália, Amerika, Afrika és Ázsia feqyverei

TÖRÖK DAMASZKOLT CSÖVŰ KANÓCOS PUSKA (17. sz.) DAMASCUED BARRELED FUSE JANISSARY SHOTQUN (17 CJ Űrméret: 18 mm, csőhossz: 1100 mm, teljes hossz: 1440 mm Csöve szögletesre kovácsolt szalagdamaszkolt acél, primitív vésett díszítéssel beütött mesterjeggyel, kanócos elsütő szerkezettel szerelve. Fából készült tusa egyszerű csontberakásokkal díszített. A tust mindkét oldalon futó vaslemez erősítés díszíti, amit sárgaréz alátétes szegecsek rögzítenek. A szögletes „diopteres" irányzékú csövet 5 csőbilincs fogja a tushoz. Töltővesszője fából készült, sárgaréz előkével. A 15. században a mechanikai gyújtás, a lakatszerkezet feltalálása nagy lendületet adott a kézi lőfegyverek fejlődésének. Az izzó kanócot egy olyan szerkezethez, kakashoz erősítették amely a cső alján levő elsütőbillentyű (ravasz) meghúzásakor a lőporcsatornához érintette. A kis furatot a cső oldalába készítették és a nyílásához egy kis serpenyőt szereltek. A serpenyőbe a biztos begyújtás elősegítésére - a lövés előtt - kevés lőport szórtak. A tökéletesített fegyver, a muskéta, először a spanyol hadseregben tűnt fel 1521 körül. A még mindig súlyos, kb. 20 kg-os fegyver csőtorkolati végét lövéskor villaállványra helyezték. A kanócos muskéta többszöri súlycsökkentés után nyerte el a napjainkban is használt puska alakját. A 17. század elején a svéd hadseregben a muskéta súlya 5,5 kg-ra csökkent, és ezzel a cső feltámasztásához szükséges villaállványt is elhagyták. A harmincéves háború végén használt könnyített muskéta a 40 gramm súlyú ólomgolyót 200-300 lépés távolságra lőtte és a legnehezebb páncélt is átütötte. A fegyver a kanócos gyújtás miatt lovassági fegyvernek nem volt igazán alkalmas, ezért inkább a gyalogságot szerelték fel vele. Elterjedéséhez hozzájárult hogy apró finomításokkal, a kanócos lakatszerkezettel felszerelt puska, pisztoly olcsón előállítható, hosszú ideig megbízhatóan működő, és viszonylag könnyű lőfegyver volt. Európában (különösen a Balkánon) a 18. századig, de Japánban még a 19. században is használták. A lőfegyverek legfontosabb, nélkülözhetetlen alkatrésze a cső. Az első lőporos lőfegyverek csupán egyetlen csőből álltak. Az idők folyamán változott a csövek gyártása is. Alapvetően kétféleképpen - öntéssel vagy kovácsolással állítottak elő fegyvercsöveket, amiket azután forgácsolással készre munkáltak. Öntéssel kizárólag bronzból készítették a régi fegyverek csöveit, de a fokozódó igények kielégítésére egyre inkább áttértek az acélból való csőkovácsolásra. A kovácsolással előállított csöveket a technikai felkészültségtől függően többféleképpen készítették.