Berecz Mátyás – Péterváry István: A világ fegyverei - A fegyverek világa. Péterváry-gyűjtemény (Eger, 2005)

Ausztrália, Amerika, Afrika és Ázsia feqyverei

TÖRÖK VEZÉRI DÍSZSZABLYA (SZÍRIA, 18. sz.) CHIEFTAIN CEREMONIAL SABRE WITH DAMASCUED BLADE AND MASTER 'S STAMP WITH QILDED SILVER FITTINQS (SYRIA 18 C) Pengehossz: 860 mm, szélesség: 32 mm, teljes hossz: 990 mm. ívelt, egyélű, vércsatorna nélküli „samsír" (oroszlánfarok) pengéje damaszkolt. A markolattüskés, egyenes, szögletesre készült keresztvas végein szögletes rombusz alakú gombdíszítések találhatók. Markolata tekert fémzsinórral, poncolt mintákkal, szögletes nagy hajlított markolatgombja vésett mintákkal díszített. Keresztvasa szintén vésett mintázatú. Hüvelye vésett, poncolt virág-, levél- és inda-motívumos. A tok hátul 190 mm hosszúságban hasított, nyitott. Két fix hordtartó karika tartó gombja szögletesre kovácsoltak. Hüvelypántjai vésett díszítésűek. A szablya teljes markolata és hüvelye tűzaranyozott ezüstből készült. A kardot a török szultáni fegyvertár kovácsa, Assad-Ullah készítette. A mesterjegye penge jobb látható. A mester csak megrendelésre készített fegyvereket. Kardjaiból ötszázat ismerünk, ezekből körülbelül 300 múzeumokban, 200 magángyűjtőknél található. Keleten a legjobb minőségű kard, szablya és egyéb pengék az ún. „damaszkuszi" pengék voltak. A szíriai Damaszkuszhoz csak annyi közük volt hogy ez a város volt az egyik legnagyobb kereskedelmi központ Kelet és Nyugat illetve Ázsia és Európa találkozási pontján. Mivel ezek a csodálatos minőségű pengék Keletről származtak - India, Perzsia területéről - Damaszkusz városában cseréltek gazdát majd innen kerültek európai területre: uralkodók hadvezérek tehetősebb katonák kezébe. A pengék különlegesen jó minőségű acélból és különleges kovácsolási eljárással készültek. Később ezt a különleges kovácsolási eljárást - amikor már Európában is rájöttek a szakmai titok lényegére - damaszkolásnak nevezték. Az ilyen eljárással készült pengék voltak a damaszkuszi (dömöckölt) pengék. A damaszkolás igazából nem más, mint kovácshegesztéssel sűrű, erőteljes ütések által összehegesztett, tömörített szénszegény és széndús acélszalagok, lapok, különböző keresztmetszetű drótok összekovácsolása. Ezt a műveletet sokszor elvégezve olyan pengeanyaghoz jutottak, amely a vas szívósságát és az acél keménységét egyesítette. Maratással hullámvonalas képet kapunk a felszínén, ezért egyes források „fodros acélnak" is nevezik. A vidékenként eltérő anyag és mintázat nyilvánvalóan különböző technológiákat követelt meg. Ennek következtében a készített pengék minősége is vidékenként változott. A legkitűnőbb minőségű pengék perzsa eredetűek. 17