Szilasi Ágota, H.: Víz - fény-szín-tér. Stílusvariációk egy technikára. Egri Országos Akvarell Biennálé 1968-2004 a Dobó István Vármúzeum kortárs akvarell gyűjteménye (Eger, 2006)

technikai változások immár erős szemléletbeli váltást eredményeztek. A technikai tisztaság, az egyértelműség, a szabályosság igénye odaveszett. Már nehéz megállapítani, s vitákat is szült, hogy „meddig akvarell az akvarell". Illetve komoly kérdés az, hogy meddig engedhető meg a mindent magába olvasztó, jellegtelenségbe süllyesztő, vagy éppen érdekes felületekhez, hatásokhoz vezető „kevert-vegyes technikák" jelenléte a kiállításon. Az elmondottakból következik, hogy már nem elegendő, „hogy adott legyen a papír, a víz és a vízben oldódó festék." (Wehner Tibor) Változik a hordozó anyag is: a papír mellett lehet akár fa, textil, kő vagy bármi más, melynek felületén a vízben oldható festékfajták különböző variációinak elsősorban lazúros, olykor fedő felhordása, s keverése egyéb eljárásokkal számtalan változatát adják a művészi gondolat megjelenésének. Maga a festészet alaptétele, a sík felület is veszélybe kerül olykor-olykor. Mindennek hatásához hozzájárul a méretek növekedése, a festmények keretbe foglalása is, így a művek szinte versenyre kelnek a táblaképekkel, i 11 etve egy más i k i rányt követve az i n sta 11 ác i ó k ka I.

Nagyot változott az ábrázolás módja is. Az akvarell re oly jellemző halk szavúságot, puhaságot, derűre-harmóniára vágyódást, nosztalgikus Iíraiságot, a meditativ szellemiséget... kiegészítik az erőteljesebb, expresszívebb, zaklatott, kívülről ránk törő, vagy belülről fakadó konfliktusok, érzelmi feszültségek, olykor torzult kort vagy lelkivilágot megjelenítő kivetítések, groteszk társadalomkritikák, vagy a magánmitológiákat építgető művészek éppen vízfestékkel megfogalmazott típus-lapjai.

Vajon mit jelent ez a technikai-esztétikai-stilisztikai kitágulás? Ez lesz az elkövetkező biennálék nagy dilemmája, mely „olyan fontos, és érdekfeszítő kérdés,... amiért Egerben e tárlatsorozatnak az elkövetkezendő időszakban is otthont kell majd adni." (Wehner Tibor)

Éppen ennek az elmúlt 38 évnek a bemutatására hivatott a Dobó István Vármúzeum gyűjteménye, melyből több reprezentatív kiállítást rendeztünk az elmúlt években. A budapesti Hotel Kempinski Galériájának felkérésére 1998. december 10. és 1999. február 15. között mutattuk be az anyagot a főváros közönségének. Gyűjteményünk magas szintű kvalitása éppen ezen a kiállításon vált nyilvánvalóvá. Ezután több külföldi meghívást is kaptunk. 1999-2000-ben - 40 db művel tudtuk Finnországban - Helsinkiben és Kemiben - valamint Észtországban - Tartuban - bemutatni nem csak gyűjteményünket,

11