H. Szilasi Ágota szerk.: Az egri vár története. A gótikus palota kiállításának ismertetője (Eger, 2004)

VI. terem

Spanyol lakatszerkezetes kovás puska (tüfek), 18. század I örök elöltöltős puska, jellegzetes hatszögletű egyenes tussal, golyó formájú elsütőbillentyűvel. sátorvas nélkül, Iusát és ágyazatát elefántcsont berakás és ezüst lemezrátétek, nyolcszögletes csövét aranyberakás díszíti. EIsiitőszerkezetének alkatrészei kívül, egy alaplemezen helyezkednek el. Ez a szerkezeti megoldás a kovás lakatok legkorábbi típusaira jellemző. Európában a 18. századra már kiszorult a használatból, de a Iörök Birodalom területén a 19. századig fennmaradt. Török szablyák, 17-18. század A kép felső részén egy kilidzs és a hozzá való hüvely látható. ívelt, egyélű, fokéles pengéjét sárgaréz berakás díszíti. Az ovális gombokkal díszített hárítóvas anyaga szintén sárgaréz, rombusz alakú középpel, kinyúló vezetőtüskével. Szarumarkolatának végét hagymafejes gomb zárja (un. perzsa „mameluk" markolat). A fahüvelyt fekete bőrrel vonták be. veretei sárgarézből készültek. A penge a felületén látható sűrű. hullámos csíkozás maratással készült, a damaszk pengék mintázatát utánozza. Ez utóbbi igen drága, megbecsült keleti eredetű pengeféleség hajlékonyságáról és keménységem! volt híres. Előállításához különleges eljárásra és nagy szakértelemre volt szükség, így nem csoda, hogy gyakran hamisították. Nevét a szíriai Damaszkusz városáról kapta —innen ered a magyar „dömöczki"', vagy „demeczki acél elnevezés is. Az alul látható szablyát sarnsír (oroszlánfarok) pengével szerelték. \ samsír perzsa hatást tükröz; a török eredetű kilidzstől annyiban tér el. hogy nem fokéles és a hegy felé fokozatosan elvékonyodik. A keresztvas és a hüvely veretei ezüstből készültek. I lagvmafejes markolatának gombja át van fúrva egy zsinór számára, amelyet használatkora csuklóra tekertek, így a fegyver a lovasharc forgatagában sem veszhetett el. Török cseréppipák, 1 6-17. század A dohányzás szokása az amerikai kontinens meghódítása után futótűzként terjedt el Európában úgy a királyi udvarokban, mint a szegényebb néprétegek, elsősorban a katonák között, források szerint 1605-ben kötöttek ki az Angliából és Velencéből érkező első dohányt szállító kereskedelmi hajók Törökországban. Annak ellenére, hogy az iszlám a Koránra való hivatkozással igyekezett tiltani, sokan hódoltak e szenvedélynek. Magyarország a törökök közvetítésével már az 1550-es években megismerkedett a pipázás szokásáv al, amikor még mint különleges ajándékot küldték a pasák az erdélyi fejedelmeknek. Száz esztendővel később azonban már széles körben elterjedt szenvedéllyé vált a pipázás, amelyet egyébként megpróbállak rendeletekkel tiltani. A török hadsereg által megszállt várak és városok leletanyagából nagymennyiségű és változatos formájú, de jellegzetes csoportokat alkotó pipatöredékek kerültek elő. Az igen finoman iszapolt agyagból készített cseréppipákat rendszerint fém pecsételővel benyomott mintákkal, arab betűs mesterjeggyel díszítették majd fából készült szárat illesztettek hozzájuk. A magyarországi várak közül az egri vár bővelkedik talán a legtöbb pipalelettel a 91 éves együttélés emlékeként. Természetesen ezek jórészt, mint eltörött darabok kerültek főként a török-idők szemétgödreibe, de sérüléseik ellenére számos különlegesen díszített formát, zöld, sárga vagy barna mázas, valamint csont színű, szürke, vagy fehér mázat lan típust t alálunk között ük. 30