H. Szilasi Ágota szerk.: Az egri vár története. A gótikus palota kiállításának ismertetője (Eger, 2004)

V. terem

Y. terem „Eger, vitézeknek ékes oskolája, Jé) katonaságnak nevelő dajkája, Balassi Bálint A súlyosan megrongálódott vár helyreállítása és megerősítése már 1553-ban megkezdődött. A bécsi Udvari Kamara és a I laditanács kiváló hadmérnököket küldött Egerbe, hogy a stratégiailag rendkívül fontos erődítmény korszerűsítésére terveket dolgozzanak ki. Közülük a legjelentősebb Ottavio Baldigara volt, aki 1568-tól 1580-ig irányította a vár korszerű átépítését. A munkát később a szintén itáliai Christoforo Stella vette át. A Baldigara-féle tervek aluliján folyó nagyarányú erődítési munkálatok a hatalmas költségek miatt az 1580-as években elakadtak, ennek ellenére megépültek a keleti oldal olasz rendszerű fülesbástyái a hozzájuk tartozó ágyútermekkel és az ezeket összekötő, a várfal alapjában húzódó folyosórendszerrel, amelyek a korszak leghatékonyabb védőművei voltak. Egervárát békeidőben mintegy 1000-1100 főnyi őrség védelmezte. A vár fegyveresei gyakran nem kapták meg a fizetésüket, s a hiányzó jövedelmet ilyenkor a gyakori portyák, lesvetések alkalmával szerzett zsákmány pótolta. A nehézségek ellenére az ország legjobb vitézeinek ezekben az évtizedekben az egrieket tartották. Kémeik az egész hódoltság területét bejárták, portyázó csapataik sikereit még a törökök is kénytelenek voltak elismerni. 1577-től 1583-ig tisztjeik között hadnagyként katonáskodott Balassi Bálint reneszánsz költő is. „lg)'esett el Eger híres vára ..." Sir Edward Barton A törökök Eger elleni második hadjáratát 1596-ban maga a szultán, III. Mehmed vezette. A minden korábbit felülmúló erejű — közel 100 ezer főnyi — török sereg szeptember 20-án zárta körül Egert, és több mint 120 ágyúval megkezdte a vár módszeres ostromát. Ezzel szemben a 3400 főre emelt, túlnyomórészt németekből, kisebb részt magyarokból és vallonokból álló őrség mindössze 7 ágyúval rendelkezett. A védelem szervezésére kedvezőtlenül hatott a parancsnok, Nyári Pál főkapitány és az erődítési munkákat vezető hadmérnök, Claudio Cogonara között kitört viszálykodás. A védők már szeptember 23-án feladták a várost, október 4-én pedig a külső vár is elesett. Az ostromlók a folytonos ágyúzás mellett aláaknázással igyekeztek a megmaradt belső vár bástyáit lerombolni. Cogonara sikerrel ásott ellenaknát az északkeleti bástya védelmére, de a délkeletinél október 8-án a török robbantás a bástya sérülései mellett az ellenaknán dolgozó Christoforo Stella hadmérnök és katonái halálát okozta. Október 12-én a megfogyatkozott és reményvesztett őrség feladta a várat. A következő napokban 111. Mehmed szultán fényes kísérettel vonult fel a várba. Az Eger felmentésére késve érkező keresztény had október 26-28-ári Mezőkeresztesnél vereséget szenvedett. A törököknek e győzelemmel sikerült megszilárdítaniuk az újonnan meghódítót t területek feletti hatalmukat . ^ / I "mm 'msBm